James Whale, USA
A boldog pre-kód békeidőkben nem lacafacáztak: szerelmespár enyeleg a nappaliban, a kerten át jön Lukács Pali, és se szó, se beszéd, beleereszt három golyót hűtlen feleségébe. Willkommen im Klub - mondaná múlt heti sztárvendégünk, a Bécsi Fojtogató. Megint egy harmincas évek Bécsében játszódó asszonygyilkosos sztori, épp csak a miliő előkelőbb.
A beismerő vallomását követően a lelkileg teljesen összetört férj tömlöcbe kerül, míg sikeres ügyvéd barátja odahaza, a szépítkező asszonyt figyelve („mit csinálsz te a tükör előtt?”) azzal kénytelen szembesülni, hogy valószínűleg ugyanabban a cipőben jár, mint védence. Amikor legrosszabb félelemei beigazolódnak, feldúlt lelki állapotban elhatározza: ha felmentő ítélettel zárul az ügy, bizony ő is végez a nejével. A tárgyalásra revolverrel a zsebében érkezik, ügyvédné az első sor közepén, az izgalom a tetőfokára hág...
Fodor László nemzetközi hírű dráma- és bohózatíró Csók a tükör előtt című darabját 1932 őszén mutatta be a pesti Magyar Színház, feltehetőleg nagy sikerrel. A három felvonásos színműről így írt a korabeli műkritikus, Schöpflin Aladár a Nyugatban: „Hogy kívánhatja tőlem Fodor László, hogy három óra hosszat türelmesen hallgassak, sőt élvezzek olyasvalamit, amire egész bizonyosan ő sem fordított több gondolkodási energiát, mint amennyiből egy középszerű újságcikk telik?” Fél évvel később a hollywoodi szakik prímán megoldották a terjengősség problémáját, kompakt hetven percbe csomagolva a történetet. A korai hangosfilmek még nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy lankadni hagyják a nagyérdemű figyelmét. A fanyalgó kritikusnak nem csak a mű hosszával volt baja, hanem annak ostobaságával is: „Az a baj, hogy Fodor László a bohózatíró gondolkodásával és technikai készségével akart drámát írni.” A Universal stúdióban erre is tudtak megoldást, avagy a megfelelő ember a megfelelő feladatra: James Whale rendező (FRANKENSTEIN) technikai készségével, szellemesen gunyoros gondolkodásmódjával az ostobaságot az élvezetes szórakoztatás szintjére tornázta fel.
A műfaját tekintve kortárs (1933) melodráma a „horrorfilmes” kezek között azzal a hátborzongató gondolattal játszott el, hogy a szenvedély képes decens úriemberekből a legrosszabbat kihozni. Jelen esetben a házasság keretei között, amiben a boldogság illúziója szempillantás alatt szerte foszlik, a Nagy Szerelem helyébe a tükörképeként is felfogható Határtalan Gyűlölet lép. A bécsi mű-helyszín lehetővé tette, hogy bizonyos jeleneteket a FRANKENSTEIN díszletei között forgassanak le, ráerősítve az expresszionista stílusra (operatőr: Karl Freund). A három felvonás drámai csúcspontjait – a nyitó gyilkosság, a feleség lebukása, a tárgyalás – a rendező szinte kárörvendő élvezettel fokozta a végletekig, ugyanakkor a megfelelő pillanatokban oldotta is a feszültséget a showlopás szándékával színre lépő mellékalakokkal. Egyvalakinek biztosan sikerül elnyernie a mai néző szimpátiáját:
A filmet manapság nőgyűlölet vádjával állíthatnák bíróság elé, elvégre az összetört szívű férjurak kálváriája a narcisztikus hajlamú luxusfeleségeik ellen intézett vádbeszédbe torkollik. Igen, történt egy sajnálatos gyilkosság, de az kérem jogos felháborodás következménye – különben is: „ez a férfi szerette az asszonyt, akit megölt.” Lehet mutogatni az eredeti Fodor-műre, én James Whale-lel szemben megengedőbb vagyok, nem utolsó sorban neki köszönhetjük a THE OLD DARK HOUSE-t. A THE KISS BEFORE THE MIRROR összességében Whale egyik klasszikus rémfilmjével sem vetekedhet, mégis csak egy divatjamúlt féltékenységi melodrámáról van szó. A finomságokat inkább a részletekben találjuk, kezdve azzal, hogy a rendező az üdvöskéjét, Gloria Stuartot rögtön az elején kivonja a forgalomból. Vagy ott a film tükör-paradoxona, ahogy a szereplők a tükrön keresztül fedezik fel, hogy a valóság a bolondját járatja velük ("...a tükör megmutatta, hogy az egész életem hazugságra épült.") A jelmezekre mindig nagy figyelmet fordító Whale ötlete lehetett az is, hogy a feleség divatkiegészítőként egy (ravasz) rókát csavarjon magára. „Remekül illik hozzád” - jegyzi meg epésen a férj.
A rémisztgetés mellett romantikus novellák, színművek megfilmesítésében érdekelt rendező másik ’33-as munkája egy tévedések vígjátéka volt Lukács Pállal a főszerepben (BY CANDLELIGHT), majd öt évvel később - az időközben érvénybe lépett Hayes-kódexhez igazított forgatókönyvből - újra vászonra vitte Fodor darabját WIVES UNDER SUSPICION címen. Különféle okok miatt Whale a harmincas évek végére szakmailag megrekedt, nem úgy Fodor László alias Ladislas Fodor, aki Hollywood után a hatvanas évek NSZK tömegfilm gyártásában is letette névjegyét, többek között Doktor Mabuse és Edgar Wallace krimik forgatókönyvírójaként (egyik kedvencem, az IM BANNE DES UNHEIMLICHEN stáblistáján ott virít a neve). A szerzőt mostanában mintha elfelejtették volna a színházi programigazgatók, pedig a Csók a tükör előttből fergeteges zenés-táncos operettet lehetne rittyenteni. Fél Rózsadomb dúdolná, hogy ♬ Az asszony minél ravaszabb / A bosszú annál kéjesebb ♬