A hollywoodi karakterszínészeknek menedéket nyújtó olasz B-filmgyártás egyik bizarr epizódjához van szerencsénk/szerencsétlenségünk, attól függően, bírja-e a gyomrunk az ilyesmit. Victor Buono a MI TÖRTÉNT BABY JANE-NEL? (1962) Oscar-díjra jelölt mellékszerepével tett szert nemzetközi hírnévre. Az olaszoknak alighanem egy másik amerikai film juthatott az eszükbe, amikor leszerződtették: a kövér testalkata miatt szánalmas figurák megformálására kárhoztatott Buono az 1964-es THE STRANGLER-ben a bostoni fojtogatót játszotta el.
A THE STRANGLER egy egész jól megrendezett, izgalmas kis pszichothriller, érdemes felkutatni. A THE STRANGLER OF VIENNA (Amerikában THE MAD BUTCHER) nincs jól megrendezve, izgalmasnak sem mondanám, de a groteszk vígjátéknál keresve sem találnánk megfelelőbb párdarabot Victor Buono double-billünkhöz. A szünetben tegyük fel a lemezjátszóra a 33 éves sztár '71-ben kiadott, az Ebayen $3.99-ért megvásárolható Heavy! című hanglemezét ---
rajta olyan saját szerzeményekkel, mint az I'm fat ; A word to the wide vagy az esetünkben sokat mondó You don't have to be fat to hate Rome. Buono epizodistaként még három vagy négy filmet forgatott Rómában, és nem volt különösebben oda a helyért. "Leszámítva a művészeteket, olyan, mint Bakersfield paradicsomszósszal." Most kapcsoljuk Rómát, akarom mondani Bécset:
Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya után lépett színre Otto Lehman, Bécs városának őrült hentese. A férfi három év után gyógyultnak nyilvánítva távozhat az elmegyógyintézetből, pedig ő legszívesebben maradna, ha belegondol, mi várja otthon. Itt mindjárt szembe jön egy kulturális különbség: a THE STRANGLER-ben a fia életére rátelepedő anya váltja ki az őrületet (á la PSYCHO), az olaszoknál ugyanezt a funkciót a feleség látja el. A rendkívül ellenszenves nőszemélyben felismerhetjük a hatvanas évek NSZK erotikájának egyik díszpintyét, Karin Fieldet.
Az asszonyság hiába szekálja férjét, hogy költözzön haza, az nem kér a besavanyodott NSZK erotikából, inkább a hentesüzlete felett lévő kis szobába rendezkedik be, ahonnét pazar kilátás nyílik a szemközti ablakban vetkőző fiatal szépségre (az olasz Franca Polesello).
A derék Otto leporolja ipari húsdarálóját, megélesíti késeit, kitűzi a falra az orvosától kapott zárójelentést („papírom van róla, hogy nem vagyok őrült”) és munkához lát. Kitaláltad, a feleség lesz az első, aki átmegy a darálón, aztán egy prostituált, majd a semmirekellő sógor. A különleges húspépnek köszönhetően Lehman virslijeit viszik a bécsiek, mint a cukrot. Brad Harris nyomoz.
’71-ben egymás után kerültek mozikba a jobbnál-jobb giallók, de ez a film másutt, a társproducer Dick Randall alternatív univerzumában jött létre, ugyanott, ahol a FRENCH SEX MURDERS. A papírmasé díszletek között (elvileg a harmincas években járunk) Victor Buono olyan haknit nyomott le a gázsiért, amire csak tapasztalt (amerikai) karakterszínészek voltak képesek. A sztár az öngúny álarca mögé bújó kövér (és meleg) előadóművészekre jellemző kedéllyel ruházta fel pszichopata figuráját - ez a campy előadásmód működteti a horrorkomédiát, igazán jó poénok vagy véres-beles részletek nélkül, merthogy azokat is kispórolták a filmből.
A
meat movie-k rendszeres fogyasztói felfedezhetik a „bécsi hentes” és a „hongkongi mészáros” (
THE UNTOLD STORY) közti hasonlóságot. Mindkét húsiparban érdekelt szakember a helyi specialitásba dolgozza bele az emberi alapanyagot, amit aztán a történet egy pontján felszolgálnak a debil rendőröknek. Az exploitation-páros bizonyítja, hogy a kannibalizmus és az ízléstelen humor házasítása nem ismer határokat. Buon(o) appetito!
