León Klimovsky, spanyol
A Paul Naschy-kollaborátor rendező második kísérlete egy spanyol gyártású giallóra. A DRAGONFLY FOR EACH CORPSE óta eltelt időben lecsengett a sárga krimiláz, esetünkben nem is ez a lényeg, hanem hogy a spanyoloknál 1977-ben eltörölték a cenzúrát, majd nem sokkal később bevezették az erotikus tartalmú filmek vágatlan bemutatását lehetővé tevő „S” besorolást – a TRAUMA az újdonsült spanyol sexploitation-hullám első fecskéinek egyike. A vezető férfi szerepet mintha egyenesen Naschy alakjára szabták volna, mégsem ő került a filmbe, hanem Heinrich Starhemberg.
Igen, kedves történész olvasó, a nevezetes osztrák nemesi család sarjáról van szó, aki alkalom adtán "Henry Gregor" álnéven színészkedett. Starhemberg herceg finoman szólva nem sztáralkat, de executive produceri minőségében bizonyára megengedhette magának a főszerep luxusát.
A Traumát hívhatták volna Tortúrának is: regénye megíráshoz nyugodt körülményeket kereső író egy isten háta mögötti panzióban talál magának szállást. Zaklatott lelkiállapotban lévő vendéglátója (Ágata Lys, a spanyolok egyik korabeli szexszimbóluma) csodálattal vegyes érdeklődést mutat az írástudó idegen iránt. „Nagyszerű dolog lehet írni, a felesége bizonyára nagyon büszke önre.” A fiatal és vonzó teremtés a padlásszobában istápolja testileg-lelkileg nyomorék férjét, akinek megalázó tekintete előtt kell vetkőzőszámokat bemutatnia.
Úgy tűnik, az íróval sincs minden rendben: az a selyemsál a nyakában, a virágmintás kék hálóköntös... Házasember létére vajon miért törölgeti olyan szeretettel a szomszédos tóban fürdőző tinédzser fiú meztelen testét? Hamarosan újabb vendégek keverednek a házba, előbb fiatal szerelmespár, utánuk prostituált társaságát élvező férfi. Alkonyatkor indul útjára a gyönyör, nyomában a borotvás gyilkossal. Másnap reggelre az elnyisszantott torkú hulláknak hűlt helyük, a padlás rejtélyes lakója meg csak nem akar lejönni a beígért sakkpartira. A kreatív és házassági válsággal terhelt írót váratlanul a kedves felesége lepi meg. Villannak a keblek, nyílik a borotva...
Az évtized katalán horror-thrillereinek természetes közegébe, az elszigetelten álló vidéki kúriába különösebb probléma nélkül be lehetett költöztetni egy PSYCHO-koppintást, amit a követelményeknek megfelelően erotikával és erőszakkal dekoráltak ki. A nehézkesen induló lélektani bűnügy átlátszó karaktereivel, fantáziátlanul megrendezett gyilkossági jeleneteivel (szubjektív nézőpont + közelik a vérben fürdő áldozatokról) se Hitchcock-thrillerként, se giallóként nem túl meggyőző. Ha figyelembe vesszük, hogy Klimovskynak rendkívül szerény eszközökkel kellett moziban vetíthető minőséget előállítania, és a műve legalább nézhető (már akinek), mindjárt valamivel jobb a leányzó fekvése.
Ha pedig mindenáron saját gondolatmenetet keresünk a történetben, akkor a leányzók (és legények) fekvését boncolgató szexuálpszichológiánál kötünk ki. A szereplők viszonyrendszere és az ironikus konklúzió egybehangzóan azt állítják, hogy egy posszesszív, elnyomó hajlamú partner a párkapcsolatban - legyen az erőszakos férfi vagy gyengéd nő - súlyos traumák okozója. A szexet azonnali halállal büntető gyilkos a majdani slasheres kollégáknak készíti elő a terepet, nem mintha a külföldre talán el sem jutott filmnek bármiféle befolyása lett volna a műfaj alakulására.
A paella-giallók feltétlen híveinek érdeklődésén túl a TRAUMA a Starhemberg-família privát történelemkönyvében kaphat kitüntetett figyelmet. Nézzétek, milyen snájdig ember volt Heinrich bácsi ---
