新年快樂！
Boldog holdújévet a hongkongi vakcinával beoltott olvasóknak! A Bivaly jegyében születettek péntektől hordjanak piros alsóneműt, illetve a néphagyomány szerint ilyenkor valami all-star marhaságot kell megnézni a (házi)moziban, különben előre el lesz cseszve a karmánk egész évre ---
Ez a LOST SOULS nem az a LOST SOULS. A Shaw Brothers exploitation 1980-ból (az Apple Daily
kultfilmes listájának első helyezettje) a Hong Kong városába befelé jövő migrációt tematizálta, a Golden Harvest családi vígjátéka a kifele tartót, és ebben a párhuzam ki is merül. Bevallom, egy pillanatra elveszett léleknek éreztem magam annak láttán, hogy a '89-es LOST SOULS Imdb-oldalán jelen állás szerint egyetlen kritikai megjegyzés sincs. Oké, a csúcsra járatott hongkongi filmipar idejében tizenkettő egy tucatnak számított, évtizedekkel később viszont valóságos kis ajándékcsomagként lehet újra kibontani, tele rég nem látott, azóta talán jobb létre szenderült ismerőssel. Ha nem tűnnek ismerősnek, akkor bocs ---
A LOST SOULS (nem, nem szerepel benne Stephen Chow) egy Bill Tung – Lydia Shum páros főszereplésével futó nagysikerű D&B széria, az IT’S A MAD, MAD, MAD WORLD természetfeletti variánsa, a
POSSESSED 2 horror-őrület rendezőjétől. Utóbbi tényt inkább hagyjuk figyelmen kívül; már egy másik, MR. VAMPIRE utáni korszakban járunk, amikor a "szilaj szellemek" kizárólag vígjáték-közegben randalírozhattak.
A történelem által előre elrendeltetett sors (handover) elől menekülő hongkongi família – apa, anya és két leánygyermek - Kanadába készül emigrálni. Ahogy az ilyenkor szokás volt, a régi ingóságaikat kiárusítják, az új cuccokat a helyi Média Márkból részletre megrendelik ("úgyse tudják behajtani"), végül a főbérlővel megkötött alku nyomán megpróbálják kidobni a kisszobában lakó társbérlőt. Az első huszonöt perces tekercs végén, még mielőtt repülőre ülhetnének, háztartási balesetben mindannyian szörnyet halnak. A pokol (di yu) kapujában közlik velük, hogy mivel odahaza mindenüket felszámolták, a legszegényebb társadalmi réteg közé sorolták be őket. Márpedig az alvilágban is pénz kell ahhoz, hogy megkapják a tengerentúli mennyországba szóló letelepedési engedélyt. A családnak vissza kell hát térnie az élők közé, hogy záros határidőn belül előteremtsék a kanadai temetkezésükhöz szükséges fedezetet, méghozzá tisztességes úton.
Az apa (Bill Tung) rendőrspiclinek áll, az "ugráló vámpír" tüneteit mutató kövér anya (Lydia Shum) masszőr lesz, az idősebbik lány éjszakai pillangóként keres pénzt, a fiatalabbik - akit csak azért nem beszélnek rá a kurválkodásra, mert kiskorú! – a társbérlő-udvarlójától remél anyagi támogatást. Barry Wong, a Golden Harvest poéngyárosa legalább négy hosszabb-rövidebb cselekményszálból fabrikálta össze forgatókönyvét, és akkor ott van még a szellemesdi az elmaradhatatlan taoista pappal. Az egész egy össznépi musical mulatságba torkollik, mindenféle bűbájosan béna speciális effektussal.
A gegek többségét láthattuk valahol máshol (mondjuk a szintén Barry Wong jegyezte Szerencsecsillag-sorozatban), kivéve talán az akrobatikus masszőrködés drótfu mókáját. A szitkom-szerű szerkezet meg a művies lakberendezés miatt tiszta Família Kft. az egész, a korra jellemző pasztellszínekkel kifestve. Néhányszor megszólal a politikai korrektség 2021-es vészcsengője, mint amikor egy buddhista szerzetes a konfucianizmus (hímsovinizmus) nevében hatalmas kungfu-sallert kever le Amy Yip kebelcsodának. Vagy hogy a modern családban tök oké a prostituálódás, a lány ráadásul még élvezi is, hogy mennyi pénzt szedhet össze a numerákkal. Nem akarok az akciófilmek ellenében beszélni (ígérem, a következő HK-bejegyzés témája egy kungfuzós, lövöldözős akcióklasszikus lesz), de a fegyvereket félre téve némelyik vígjátékból jobban átjön, éppen akkor mi foglalkoztatta a lakosságot a kapitalizmus távol-keleti fellegvárában: mani, mani, mani és 1997. „- A Fülöp-szigetekre emigrálok. - Vannak ott rokonai? - Nem, a filippínó háztartási alkalmazottam hívott meg, én leszek a cselédje.”
A se ide, se oda nem tartozó "elveszett lelkek" a kivándorlás problematikáját jelenítették meg, szigorúan a felhőtlen szórakoztatás keretében. A talpraesett kis család kalamajkájának valójában nincs nagy tétje, hiszen rögtön az elején feldobják a talpukat. Ha élnek, ha halnak, a Made in HK morál örök: egy jobb élet vagy halál reményében szüntelenül hajkurászni fogják a pénzt.
