2018. július 31., kedd

THE SECT (1991)

Michele Soavi, olasz

- Fél a haláltól? 
- Nem is tudom... Talán az élettől félek.

A THE CHURCH-öt követően Michele Soavi harmadik nagyjátékfilmje még mindig Dario Argento felügyelete alatt készült, és ez meg is látszik rajta, de pár lépéssel talán közelebb kerülünk ahhoz a "személyes vízióhoz", amit állítólag a DELLAMORE DELLAMORTE-ba ölt bele ez az istenadta tehetség.

A japán piacon Démonok 4-ként forgalmazott THE SECT - melynek fő helyszíne egy ódon, sötét faház - alapvetően hasonló szisztéma mentén lett felépítve, mint a THE CHURCH. Ez azt jelenti, hogy padlástól a pincéig került bele minden, ami a félbemaradt projektek (Katakombák, A kút és egy Gólem feldolgozás) után már kellő mennyiségű ötlethalmazzal rendelkező íróknak eszébe jutott a gyártó cég által megelőlegezett cím hallatán. Az elején kiírt Cecchi Gori / Silvio Berlusconi Communications gonosz mosolyra fakaszthatja a politológia szakos horroristákat: a Szent Lepel szentségét bemocskoló filmet hamarosan politikai babérokra törő, jobboldali/kereszténydemokrata beállítottságú üzletemberek finanszírozták. Feltehetőleg nem ezért fognak pokolra jutni.


A THE CHURCH kísért-a-múlt szerkezetét követő cselekmény 1970-ben indul útjára Kaliforniából. Limuzinban megbújó sátánista szektavezér parancsára egy Charles Manson-szerű alak és hívei lemészárolnak egy teljes hippi-kommunát. Húsz évvel később Frankfurtban egy családapa rituális gyilkosságot követ el. Ők akarták, hogy megtegyem. Az árulóknak meg kell fizetniük! - magyarázkodik az elkövető, mielőtt kiloccsantaná saját agyvelejét (ami a South Parkban Kenny, az az olasz splatternek Giovanni Lombardo Radice). A városból kifele tartó általános iskolai tanárnő (Kelly Curtis, Jamie Lee nővére) autójával véletlenül elcsap egy öregembert. A titokzatos csomagot szorongató utazó (eurohorror veterán Herbert Lom) mintha már születésétől fogva ismerné az árván felnőtt, erdőszéli házát egy nyúllal és aranyhalakkal megosztó nőt. Az egyre szürreálisabb mederbe csatornázott események folyama a pince alatt található kútban gyülemlik össze.


A vizuális lenyűgözésre törekvő, nyilvánvaló művészi ambíciókkal megrendezett film-tripre nyugodtan alkalmazható „az út a fontos, nem a cél” bölcselet. Az italohorror nemes hagyományait követő Soaviék  a narratíva zavaros vízében halászva szuggesztív képekkel árasztják el a nézők tudatalattiját. Ilyenkor harminc perc után vagy kikapcs, vagy engedelmeskedünk a rendezői szándéknak, és a sötét erők által manipulált főhőshöz csatlakozva mi is csak passzívan ámulunk és bámulunk, milyen meglepetéseket tartogatnak a számunkra a következő kanyarban. 


Az ezoterikus szimbólumoktól túlcsorduló THE SECT kisugárzása határozottan feminin, a kimutatások szerint leginkább nők rémálmaiban fordul elő titokban tévét néző házinyúl és szexuális ragadozóként fellépő marabu. A gonosz eszközeként központi szerepet betöltő víz motívuma is egyfajta nőiességgel vonja körbe az ördögi konspirációt. Mindemellett nem feledkeztek el kiszolgálni a célközönséget - az arcletépés, a hullaházi kitérő vagy a bestialitás kőkemény horror kategória. Az italo-trash szekták bálványa, Mariangela Giordano (Radice női megfelelője) sem ússza meg szárazon, minimum háromszor brutalizálják valamilyen eszelős módon. A tempó kimértebb, kevésbé kapkodós, mint a THE CHURCH-nél, úgy látszik, Argento producerként ezúttal nem rendezett mészárlást a vágóasztalon.


Kelta mitológia, középeurópai mondavilág, Gustav Meyrink - csak néhány inspiráció, amit a rendező néven nevez a lemezen lévő interjúban. Kapásból persze a ROSEMARY GYERMEKE juthatna eszünkbe, ha az Argento-műhelyben csiszolt esztétika nem lenne olyannyira lehengerlő, hogy inkább csak utólag, a látottakat összegezve fogunk ráeszmélni, hogy a taljánokra jellemző "innen is, onnan is" módszerrel összevarrt anyag és a benne szereplő figurák mennyire archetipikus alapokon nyugszanak. Soavi eredetisége éppen abban rejlik, ahogy egy közönséges slashert (STAGEFRIGHT), zombifilmet (DELLAMORTE) vagy esetünkben egy okkult thrillert is képes mesebeli tartományokba átvinni. "A horror csupán kiindulópont, kapu a szabadsághoz. Ha beléptél rajta, onnantól azt csinálsz, amit akarsz."