Danny Steinmann, USA
Keep repeating: it’s only a movie...only a movie – figyelmeztetett hajdanán a THE LAST HOUSE ON THE LEFT szlogenje. A rape & revenge SAVAGE STREETS (Kegyetlen utcák - Mokép, feliratos) láttán nem kell ismételgetnünk, hogy ez csak egy movie, hiszen az egész olyannyira filmszerű, hogy az nem igaz.
Az X-besorolással fenyegetőző bizottság előtt a producer a mű "erőszakellenes társadalomkritikai" jellegét hangsúlyozta. Ám legyen, de ha én akarnék meggyőzni valakit a SAVAGE STREETS létjogosultságáról, akkor AZ ÖRDÖGŰZŐ óta szigorú kokain, alkohol és B-filmszerepek diétáján tartott Linda Blair bájaira mutatnék rá. A húszas évei közepét taposó színésznő egy középiskolás csajbanda (The Satins) vezéreként áll bosszút azon a négy fős galerin (The Scars), amelyik a suli fiúvécéjében brutálisan megerőszakolta süketnéma kishúgát. A CURTAINS után az iskolaigazgató mellékszerepében megint John Vernonnak kellett megmutatnia ifjú kollégáinak, mi fán terem a klasszikus színjátszás: nem pofavágás vagy hi-energy ordibálás, hanem puszta jelenlétből fakadó karizma. A feminista kicsengésű Bosszúvágy beteljesülésében Linda frissen dauerolt frizurával, babazsíros testére simuló fekete bőrruciban, nyílpuskával a kezében hirdeti ki a pussy diadalát. Az igazi győztes valójában a '84-es évjáratú ízlésficam.
A kezelhetetlen kamaszokról szóló ötvenes évekbeli JD-filmekre az a veterán Chevrolet Bel Air emlékeztet, amivel a fiatalkorú bűnözők cirkálnak Los Angeles kegyetlen utcáin. Aktuálisabban megközelítve, a horror-slasher eszköztárból is dolgozó akciófilm harsányságával, provokatív együgyűségével a Troma Team produkciók nyugati parti ellenpárja. A karikatúra szintjéig eltúlozva egy-egy aktuális társadalmi problémát (környezetszennyezés, nagyvárosi erőszak, disco vs. punk), a SAVAGE STREETS és a THE TOXIC AVENGER a maguk sík hülye módján a Reagan-korszak Amerikájának szórakoztató lenyomatai. „Anyám két műszakban dolgozik, hogy kifizesse apám temetését.” A Hollywood Boulevardon csellengő fiatalok magukra vannak utalva, se az iskola, se a szülők nem tudnak velük mit kezdeni. Semmi sem állhat az utunkba ma este - harsogja a görög kórusként felcsendülő hard rock betétdalok egyike. Exploitation par excellence, a SAVAGE STREETS mielőtt önbíráskodó feladatát elvégezné néhány pszichopata punk pokolra küldésével, több mint egy óráig öncélúan dagonyázik a szex, erőszak, high school klisék mocskában. A hajmeresztő csoportos nemi erőszak párhuzamosan lett vágva a női tusolóban zajló szexi cicaharccal, akarva-akaratlanul egy olyan sarokba szorítva a nézőt, amibe nem biztos, hogy be akart kerülni. Menet közben lenne még néhány kritikai megjegyzésünk, de akárhányszor belekezdenénk, lendületből ugrunk a következő jelentre – az összefüggések helyett momentumokra épülő filmben a csendes pillanatok is hangos rockzenére történnek meg.
♫ She's a killer and she got her eye on You
She's a killer and there is nothing You can do
If You get too close to her, she cut You like a knife
She's a killer, she just might take your life ♫
Rossz szokásomhoz híven utánanéztem, kik is hozták össze ezt a kuplerájt. Ekkor kezdett felszínre szivárogni az igazi mocsok...
A feltehetőleg piszkos pénzekből finanszírozott produkció stáblistáján nincs feltüntetve a zavartalan kokainellátást biztosító díler, de executive producerként ott virít az akkor 33 éves New York-i maffiakapitány, Michael Franzese neve egy másik gyanús alak, John L. Chambliss társaságában. Kettejük vállalkozása, a Motion Pictures Marketing korábban olyan saját gyártású horrorokat dobott piacra, mint a FINAL EXAM vagy a MAUSOLEUM; ezeken kívül forgalmazóként az MPM az olasz zombi-konyha remekeit szolgálta fel az amerikai moziközönségnek: GATES OF HELL (Fulci), NIGHT OF THE ZOMBIES (alias HELL OF THE LIVING DEAD), REVENGE OF THE DEAD (ZEDER), BURIAL GROUND.
Chamblissről talán majd egy másik alkalommal, köztörvényes bűnözésben amúgy is ellopná előle a showt Don Francséze. A Colombo-klán "Yuppie Don" becenéven is ismert tagját 1984 nyarán tartoztatták le erőszakos magatartással kísért uzsora-bűncselekmények irányításában való részvétel vádjával. Resource Capital Group fedőnév alatt három nagy New York-i maffiacsaládot egyesítő "loan shark operation" leleplezése része volt az akkori manhattani körzeti ügyész, Rudolph Giuliani szervezett digó bűnözés ellen indított hadjáratának. A sajtó nyílt titokként kezelte, hogy a legendás nagyfőnök John 'Sonny' Franzese fia gengszterkedésből szerzett vagyonból producerkedik. "A kertvárosi környezetben felnőtt új generáció nem örökölte meg a bevándorló felmenők szűklátókörűségét. Szakítottak a nagy öregek visszafogott életvitelével, kevésbé kötik őket a hagyományos gengszter-kódok, sokkal inkább az anyagi javak megszerzése a céljuk. Fiatalok, agresszívek, intelligensek és szofisztikáltak. Drága házakat és sportkocsikat vásárolnak, láthatóvá teszik magukat azokban az iparágakban, amikben érdekeltek. (...) Mr. Franzese ügyvédje állítja, kliensét nem vádolták meg azzal, hogy a maffia tagja. Az ügyvéd szerint Mr. Franzese filmproducer, a nevéhez fűződik többek között a SAVAGE STREETS, egy R-besorolású produkció Linda Blair főszereplésével. "Valóban - mondta el az ügyvéd -, ismer bizonyos embereket, akik kapcsolatban álltak az apjával, de ő egy tisztességes üzletember." (The New York Times, 1985)
Franzese 1986-ban került rács mögé, miután üzemanyag feketekereskedelemmel összehozta Florida állam történelmének legnagyobb adócsalását. A nyomozók azt is kiderítették, hogy egyik Floridában forgatott, még be nem mutatott filmje (Miami Gold Productions presents) a bűncselekményből származó jövedelemből készült el. A beismerő vallomásért cserébe megkötött vádalku részeként a film és filmzene album majdani bevételei az államkasszát fogják illetni.
A közvetlenül a '84-es letartóztatása előtt befejezett KNIGHTS OF THE CITY (a '83-ban forgatott SAVAGE STREETS break dance változata!) két évre rá került mozikba a New World Pictures forgalmazásában. '86-ban már Fenyő Miki is túl volt a bréktáncon, érdeklődés hiányában nem folyt be érdemleges összeg az államkasszába, Franzese ellenben sikeresen lefelezte börtönbüntetését az alkuval. Nem ok nélkül hívják őket wise guys-oknak.
Wannabe producer maffiózókkal a háttérben a SAVAGE STREETS gyártása meglehetősen kaotikus körülmények között zajlott, a fedezetlen csekkek miatt félúton egy időre teljesen leálltak a munkálatokkal. Az eredetileg felbérelt rendezőnek elege lett abból, hogy az executívok megállás nélkül módosítgatták a forgatókönyvet, és a forgatás megkezdése előtt pár nappal lelépett. A helyére beugró új rendező egy éjszaka alatt próbálta átírni a „teljesen értelmetlen” sztorit. A hetvenes években pornóval debütált Danny Steinmann az itt nyújtott teljesítménye alapján egy PÉNTEK 13 epizóddal (Pt. 5) koronázhatta meg rövid játékfilmes pályafutását.
Steinmann Péntekje a széria rosszindulatú daganata, egy kellemetlen alakokkal teli zagyva slasher-szituációs játék, ami később a kivágott szexjeleneteiről és a rendező mértéktelen on-set kokózásáról híresült el (naponta kétszer egy kanállal - hangzik el a filmben, legalább némi öniróniáról tanúskodva). A SAVAGE STREETS „Nézzétek ezeket a csöcsöket!” kezdetű audiokommentárját hallgatva többször a sleazebag szó jutott eszembe, no meg az, hogy a vitathatatlanul hatásos szennyfilm valószínűleg a legjobb dolog, amit ez az anyaszomorító adott a világnak, noha ő maga a két nap alatt megcsinált pornóját tartotta csúcsművének.
Hogy szép kerekké váljon a történetet,
{indokolatlan Linda Blair pucérkodás}
megemlítem, hogy a Pénteket követő kiskedden Steinmann írta és rendezte volna a LAST HOUSE ON THE LEFT második részét, már ha a projektet a Cannes-i filmvásáron beharangozó producerek megkapják az engedélyt a jogtulajdonostól. Szinopszis a Fangoriából (1984 május): Krug, a szadisták vezére visszatér a folytatásban, a semmirekellő haverjaival együtt egy félreeső szigeten rendezkedik be. Evezős túrán lévő fiatalok eltévednek és Krug szigetén kötnek ki. John Vernon egysorosával élve: Go fuck an iceberg!
