Jack Cardiff, angol
A brithorror-kísérletben két molyrágta rémtoposzt, az Őrült Tudóst és a Torzszülötteket tették fel a műtőasztalra, hogy egy új faj megteremtésének a reményében összevarrják őket. A szerencsétlen szörnyszülöttet a Vico jóvoltából mutogatták a hazai videotékákban.
Nolter professzor (1 - Donald Pleasence) titkos laboratóriumában húsevő zöldségember kifejlesztésén fáradozik, szigorúan a világbéke nevében. Az egyetemen órákat adó prof próbálkozásaihoz Lynch, az elefántember (2) szerzi be a kísérleti egyetemista nyulakat (3). A félresikerült mutánsok a „Különös Emberek Királyi Családja” fantázianevű cirkuszi vándorkiállításon kötnek ki, amiben Lynch – a mese morális szörnye - társtulajdonosként érdekelt. Az előnytelen külsejébe beletörődni képtelen freak nem hajlandó közösséget vállalni sorstársaival, abba a hiú ábrándba kergetve magát, hogy Nolter ígéretéhez híven majd normális külsőt varázsol neki. A abszurditás ellenében visszafogott színészi játékkal tüntető Pleasence-nek végül csak sikerül egyik tanítványából összehozni egy épkézláb Vénusz légycsapót (4), ami/aki a laborból kiszabadulva elindul meglátogatni barátnőjét (5). Csapó!
Angliában THE MUTATIONS, Amerikában THE FREAKMAKER címen futott 400.000 dolláros (háromszázkilencvenezer, pontosít a producer az audiokommentárban) produkció értelmi szerzője egy amerikai forgatókönyvíró volt, akit gyerekkorában elbűvölt a sideshow cirkuszok világa, rémfilmek rajongójaként pedig Tod Browning 1932-es FREAKS-je tett rá maradandó benyomást. A produceri teendőket is ellátó író - az angol filmipar válságának köszönhetően - megnyerte rendezőnek Jack Cardiff világhírű brit operatőrt. A Technicolor-fényképezés úttörője (VÖRÖS CIPELLŐK; FEKETE NÁRCISZ; HÁBORÚ ÉS BÉKE) olyannyira megbánta a bérmunkát, hogy soha a büdös életbe nem ült többé rendezői székbe, inkább visszament operatőrködni csúcsfizetésért (CONAN, A PUSZTÍTÓ; RAMBO 2). A forgalmazó Columbia Pictures bő egy évig dugdosta a valódi torzszülötteket felvonultató filmet, mielőtt be merték mutatni nagyközönség előtt.
Összhangban tartalmával, a film maga is egy hibrid-mutáns, egyszerre ISLAND OF LOST SOULS/THE FLY-variácó és FREAKS előtti tisztelgés, tudományos-fantasztikus keretbe foglalva az "evolúció szemétdombjáról" összeszedett emberek kálváriáját. Az együttérzésre tett kísérlet nem annyira csodálatra méltó, mint Tod Browning mesterművében – mire a FREAKS híres "közénk tartozol" banket-jelenetének megismétléséig eljutunk, a rendezés túl sokszor az exploitation igényével viszonyult a torzszülöttekhez. Azért próbálták érző, szimpatikus lényekként is ábrázolni őket, cserébe a karnevál népe őszintébb alakítást nyújt, mint az "egyetemisták" vagy a "biokémikus" izomember Brad Harris. Az ex-peplumhős a tiszteletdíja mellett megkettyinthette a női sztárt és kapott egy társproduceri kreditet, a kész filmre viszont már nem volt kíváncsi. „Jé, ez nem is annyira rossz!”- csodálkozik rá a kommentárban.
Amennyiben megmagyarázhatatlanul vonzódunk a józan paraszti észt és polgári jó ízlést nélkülöző anglo-amerikai horrorfilmekhez (a HORRORS OF THE BLACK MUSEUM és a KONGA jutottak eszembe róla), a TORZSZÜLÖTTEK be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket. A főcím növényvilágról készült makrófelvételei hátborzongató előérzettel töltik el tudatunk mélyét, a trükkmesterek és a természet rendellenes teremtményeinek keveredése a londoni ködben különös, aberrált atmoszférát kölcsönöz a már akkor ódivatúnak számító fantasztikumnak, melyet csipetnyi erotikával fűszereztek (félmeztelen lányok a műtőasztalon; Julie Ege norvég modell-filmszínésznő habfürdője). A hangulathoz sokat tesz hozzá az ambient zenei stílus egyik atyjának tartott Basil Kirchin néhol avantgárd jazzbe hajló kísérete. A gyenge pont Cardiff sokkal inkább középszerű iparosról, mintsem Oscar-díjas operatőrzseniről árulkodó rendezése, bár végső soron a vásári közönségesség nem áll rosszul egy olyan B-gagyinak, ami a morbid kíváncsiságot szolgálja. Vajon tényleg tudnak telefonálni a zöldségemberek?
