Cheng Kang, 香港
Hong Kong utolsó akasztásos kivégzéssel lezárt bűnügyének feldolgozása egy szenzációsan szenzációhajhász Shaw Brothers bűndráma. Meglehet kívül esik az átlag Shaw-felhasználó érdeklődési körén (Imdb kritika: 1db; Letterboxd: 0), true crime Cat.III mozik felmenői után kutató kriminológusoknak érdemes szemügyre venniük.
A két órát meghaladó játékidejű produkcióhoz a stúdió átlagosnál nagyobb költségvetést és egy neves rendező-forgatókönyvírót rendelt. Cheng Kang díjnyertes wuxiákról (THE TWELVE GOLD MEDALLIONS; THE 14 AMAZONS) nyergelt át az anno realistának számító, mára exploitation jellegűvé öregedett KIDNAP-re. A realizmus iránti igény egyik forrását a Run Run Shaw társalapította első szabadon fogható kereskedelmi televízió (TVB) háza táján kell keresgélni. Tulajdonképpen a bűnügyi tudósítások nézettségi mutatóit akarták box office aranyra váltani azzal, hogy a "Három farkas" ügyet megfilmesítették.
A tények: 1959 június 18-án egy szórakozóhelyről távozó férfit, nevezetesen a Hongkongi Labdarúgó Szövetség alelnökét elrabolják. A vagyonos család néhány nap múlva csomagot kap, benne személyes tárgyakkal és egy levágott füllel. A váltságdíjat követelő levelet "Farkasok" néven írják alá. A családfő nem hajlandó fizetni és inkább a rendőrséghez fordul, mire az emberrablók köddé válnak a fiúval együtt. Másfél évvel később, 1961 február 10-én az irodájába tartó apát rabolják el hasonló módon. A rendőrség jelentős erőket mozgósít, az állam határait lezárják, eredmény nélkül. Az idős apát egy belvárosi bérelt lakásba vitték, ahol tizenhét napig egy fadobozba zárva tartották fogva, miután megmondták neki, hogy ők végeztek a fiával. A pénzéhez körme szakadtáig ragaszkodó üzletembert hosszas alkudozás után engedték szabadon félmillió dollár (HKD) fejében. A sajtó és a rendőrség előtt titokban tartott megegyezésük további félmillió megfizetéséről szólt hat hónapon belül. A farkasmaszkot viselő emberrablókról az a hír terjed el, hogy valamelyik alvilági csoporthoz köthető gengszterek.
1961 december 10: éjféltájt a járőrök segítségért kiáltozó egyénre lesznek figyelmesek. "Vigyenek be az őrsre, valamit el kell mondanom!" Az őt üldöző férfit a helyszínen letartóztatják. A kihallgatás során kiderül, hogy a puszta véletlennek köszönhetően a Három Farkas egyike került rendőrkézre, aki éppen a negyedik társtettest akarta volna eltenni láb alól. Utóbbi részletes vallomása alapján elfogják a többieket, és feltárják azt a két egymás közelében fekvő sírhantot, ahová a Farkasok annak idején az elrabolt áldozatukat, később pedig egy őket megzsaroló ember tetemét ásták el.
Az értelmi szerző rokonságban állt a gazdag családdal, társai egy filmstúdió sminkese és egy autóvezetést oktató tanár. Az ügy egyik meglepetése, hogy az elkövetők nem hétpróbás gengszterek voltak, hanem büntetlen előéletű átlagpolgárok.
A bíróság által halálra ítélt három férfit 1962 novemberében egyazon napon akasztják fel a Stanley börtönben. Rossz emléküket a kivégzési napló utolsó három sora őrzi.
A film: "A hasonlóság valós személyekkel pusztán a véletlen műve" - állítja a felirat, majd a fent ecsetelt tények alapján módszeresen megszerkesztett forgatókönyv felvázolja a delikvensek társadalmi helyzetét. A katonaviselt benzinkutas, a teherautó sofőr és a filmgyári sminkes (aki, hogy el tudja tartani családját, másodállásban pinaszakállakat ragaszt egy lokálban) közti közös többszörös a kapitalista tápláléklánc alján élőket nyomasztó mindennapos megaláztatás és pénztelenség, ami aztán elvezet a nyereségvágyból elkövetett bűncselekményhez. A karizmáját fitogtató Lo Lieh-vel az élen a három haver - kiegészülve a beszélgetésüket kihallgató negyedik flótással - a tettek mezejére lép, és váltságdíj reményében elrabolják Lo arrogáns főnökét, majd annak édesapját. A pénzt végül sikerül bezsákolniuk, mielőtt két gyilkossággal a hátuk mögött - egy lehetséges harmadik elkövetése közben - az amatőr bandát utoléri a törvény hosszú karja.
Az utolsó tekercs a halálsoron játszódik, és ha a melodrámázás büntetőjogi kategória alá esne, a szereplőivel együtt a rendező is a bitófán végezné. Védelmére legyen mondva, a jellegzetes Shaw Bros. stíluson belül filmje piszkosul jól lett megrendezve. Egyenesen mesteri az a suspense-rész, amiben a rendőrség elől bujkáló sminkes hentesbárddal a kezében egy kisgyerekkel próbál dűlőre jutni. A stáblistán akciókoreográfusként Cheng Kang fia, Ching Siu Tung van feltüntetve (ismerősen cheng a név?). Még ha nem is kungfu filmről van szó, a megpördülő kamerán át az osztott képmezőig a formanyelvi megoldások nem kevésbé dinamikus hatást keltenek.
A film morálja egyértelmű: a bűnözés nem kifizetődő, de ahogy szemléltetve lett, az tréleres túlzással shocking. A bűn útjára lépett társaság elszántsága, hogy jobb életet teremtsenek maguk és szeretteik számára az embertelen közegben (főnök a beosztottnak: "Figyelmeztetlek, nekem könnyebb lesz új melóst találni, mint neked új munkát") szimpátiát válthat ki a velük azonosultatott nézőből. Valószínűleg emiatt volt szükség arra, hogy rögtön a legelején a narrátor fennhangon közölje, hogy a cenzorok is
meghallják: a játékfilm a történet erkölcsi tanulságát hivatott kihangsúlyozni. Midőn a halál árnyékában eljön a tanulság levonásának ideje, a karakterek tehetetlen dühöt és elkeseredett cinizmust öklendeznek fel magukból. "A mi fajtánk úgysem ismerne senkit a mennyországban, az összes haverunk a pokolban van." A fekete-fehér flash forwarddal kezdődő filmre úgy vetül a fatalizmus árnyéka, hogy rá lehetne aggatni a film noir címkét.
A KIDNAP bemutatásakor kasszasiker lett, Shawék a THE CRIMINALS antológia-sorozattal folytatták a "megtörtént esetek" vonalat. Az 1989-ben készült remake-ről itt írtam: