Ferdinando Baldi, olasz
Az egész azzal kezdődött, hogy az utazási irodában befizettem egy mediterrán giallo körutazásra. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de hadd adjak egy tanácsot: ne a karácsonyi szezon legolcsóbb ajánlatára fizessünk be, különben könnyen egy lakatlan szigeten találhatjuk magunkat, kilenc baromarcú olasszal összezárva.
Már a hajóút alatt világossá vált, hogy útitársaim közül senki sincs beszámítható állapotban. Az egyikük folyvást arról hadovált, hogy mindannyian meg fogunk halni, és a lelkünk az éjszaka sötétjében el fog tűnni, vagy valami ilyesmi.
Aztán ott volt ennek a vészmadár nőnek a testvére, az a bodorított hajú fószer. A saját apjának a nőjét dugta! Nincs erre valami törvény? A bátyja sem volt különb, ő a sógornőjével kamatyolt, ott csinálták a tévészoba kellős közepén.
Egy idő után azt se tudtam, kinek a micsodája van a másiknak a kicsodájában, mindenki úgy dobálta le magáról a gönceit, mintha nudistatelepen lennének.
És ezek ittak, mint a gödények ---
Nem tudom, honnan szerezték a piát, a szigeten se CBA, se nemzeti trafik nem üzemelt. Ha éppen nem szexeltek, csak vedelték a whiskyt literszámra és szidták egymás rokonságát, mint cigány a falovát.
Bevallom, a kis Giulia egészen megtetszett, platinaszőke haja fényként világított a sötét éjszakában. De amikor arra gondoltam, hogy a lányt egyszerre használja piszoárnak egy hetven körüli nyugdíjas vénember és annak fiacskája, még a vacsorától is elment az ingerenciám. Inkább én is elkezdtem inni. Justerini és Brooks, mossátok el búbánatomat...
Ekkor már kizárólag az tartotta bennem a lelket, hogy egy giallóra fizettem be, elméletileg bármelyik percben bekopoghat a Kesztyűs Kéz, hogy eltakarítsa az útból a tíz kilenc kicsi négert digót. Volt ott egy idősebb nő is, aki folyamatosan Charlie-ról vakerált.
Charlie-t húsz évvel ezelőtt a szigeten lelőtték, és most állítólag visszatért, hogy a "Jég dupla whiskyvel" című halhatatlan slágerét fütyörészve leszámoljon alkoholtól bűzlő gyilkosaival. THE NIGHT BRINGS CHARLIE - emlékszik valaki erre az amerikai slasherre?
A talján Charlie is jött, látott és ölt. Mint egy szellem, a golyó nem fogott rajta, amikor rálőttek vadászpuskával.
Charlie-t nem áldotta meg túl nagy fantáziával a giallo-sors, pihepuha párnával utoljára valamikor a harmincas évek végén lehetett büntetlenül gyilkolni.
A szigonyos nyakátlövésért ellenben jár a pont, itt már egyértelműen slasher-területre tévedtünk.
A befejezés óriási meglepetés lehet mindazok számára, akik soha életükben nem olvastak egyetlen krimiponyvát sem, amiben az elején valaki meghal, a holtteste nyomtalanul eltűnik, aztán a végén kiderül, hogy ő a tettes.
Amikor felébredtem ebből a rémálomból, bambán bámultam a NOVE OSPITI PER UN DELITTO dvdjének menüjét. Egy férfi puskával a kezében rugdos egy félmeztelen nőt.
A nő szemmel láthatólag Edwige Fenech. Ő nem szerepelt az álmomban. Akik viszont benne voltak:
1. Arthur Kennedy (LIVING DEAD AT THE MANCHESTER MORGUE fasiszta zsaruja); 2. Venantino Venantini (a CITY OF THE LIVING DEAD-ben esztergál); 3. Massimo Foschi (emlékezetes főszerep a LAST CANNIBAL WORLD-ben); 4. John Richardson (BLACK SUNDAY-tól a TORSO-n át a THE CHURCH-ig, igazi italo-kult arc). És Charlie:
Egy újabb csontváz a rendező, Ferdinando Baldi (TERROR EXPRESS!) szekrényében.
