2020. április 3., péntek

I VAMPIRI (1957)

Riccardo Freda és Mario Bava, olasz


Vissza a kezdetekhez. Az 1909-es születésű Riccardo Freda a neorealizmusnak nemet mondva a színpompás, szélesvásznú romanticizmus nevében szolgálta az olasz nagyközönséget. "Romantikus ihletésű művész, kedveli a nagy történelmi tablókat és a végletes szenvedélyeket" - írta róla az Új Filmlexikon. A luxuskivitelt biztosító Lux produkciós cég hanyatlásával a kosztümös látványfilmek pápája arra adta a fejét, hogy megrendezze hazája első háború utáni horrorfilmjét. Operatőrnek munkatársát, Mario Bavát kérte fel. Őróla nem ír semmit az Új Filmlexikon, de tudjuk, hogy egy rendkívüli stilisztáról és a speciális effektusok mesteréről van szó. Freda azt is tudta, hogy Bava hozzá hasonlóan nagyon gyors tempóban tud dolgozni. A rendező fogadást kötött producereivel, hogy az általa megálmodott fekete-fehér, Cinemascope filmet tizenkét nap alatt tető alá hozza.


Párizs utcáiról sorra tűnnek el az azonos vércsoportba tartozó fiatal lányok. A Szajnából kihalászott holttestekből injekciós tűvel szipolyozták ki a vért. A rendőrség mellett egy újságíró is elkezd kutakodni a „vámpírok” után. Egy drogfüggő pszichopata sunyi alakján keresztül a nyomok a riporterbe reménytelenül szerelmes grófnő külvárosi kastélyába vezetnek.


Közvetlen minta híján (a Hammer stúdió még nem dobta piacra rémfilmjeit) a forgatókönyv Őrült Tudóstól Báthory Erzsébet legendájáig mindenféle motívumot felhasznált, kivéve a címben megidézett vérszívókat, akik a modern közegben játszódó filmben legfeljebb átvitt értelemben nevezhetők vámpíroknak. Az első próbálkozás rögtön két meghatározóvá váló nemzeti horror-thriller irányzat alapjait rakta le: a nyomozós giallo (a nagyvárosban játszódó jelenetek) és a kriptahangulatú gótika (a kastély és környéke). Dominero l’inferno. Meghódítom a poklot - hirdeti a kandalló feletti címer. Se nem tudományos, se nem fantasztikus, az olasz horror indítéka alapvetően melodramatikus. Sóvárgás, megszállottság, rettegés az elmúlástól; a lélek sötét bugyrából felszínre törő "végletes szenvedélyek". A cenzorbizottságra való tekintettel a nyílt színi erőszakkal és erotikával még csínján bántak, pár évre rá már ezeknek sem volt akadálya, lásd a BLACK SUNDAY nyitó jelenetét, illetve az itt társíró és rendezőasszisztens Renato Polselli L'AMANTE DEL VAMPIRO-ját.


Az I VAMPIRI-ben az italohorror istenei megteremtették a Nőt, a szépség mögé bújtatott szörnyeteget. A színészi játéknál a fotogenitást előbbre tartó Freda a szeretőjét tette meg női főszereplőnek ---
Gianna Maria Canale maszk-szerű ábrázatával mintha a tökéletes arc létrehozásán fáradozó őrült tudós titkos laboratóriumából lépett volna elő. Varázslatos az a Bava-trükk, amikor a szemünk láttára változik át az elbűvölő díva gonosz boszorkává. 


A tizedik napon Freda bedobta a törülközőt, a maradék két napban Bava vette át a félig kész film irányítását. Beni Montresor, a neves opera-látványtervező morbid-gótik díszleteit megörökítő kameramunka a mai napig képes tartani a lelket a meglehetősen zavaros történetben. A sebtiben készült és még annál is gyorsabban befejezett film rokkant szerkezetétől és korabeli bukásától függetlenül műfajtörténeti jelentőséggel bír. A pokol hódítása ezennel megkezdődött. 

2020. március 27., péntek

PTU (2003)

Johnnie To, 香港


PiTy U, ha még nem láttad a Milkyway Image Ltd. zsaruthriller dolgozatát, amely a THE MISSION-t követően bebetonozta Johnnie To hírnevét a nemzetközi színtéren; a hongkongi, aki úgy rendez akciófilmet, mint senki más. A fazon ráadásul abszolút Cahiers du Cinema kompatibilis: sportos elegancia, szivar, kifogástalan ízlés (Kurosawa, Leone, Melville). 


A PTU fedőnevű művelet éjjel 11 és hajnali 4 között zajlik le, amikor a tisztességes hongkongi állampolgárok az igazak álmát alusszák. A nagyvárosi jiang hu kihalt utcáin, sikátoraiban a Police Tactical Unit járőrei próbálják fenntartani a rendet, a törvény másik oldalán két rivális gengszterfőnök az úr. Az öngerjesztő folyamat egyikük fiának a hátba döfésével indul be. Ugyanabban a pillanatban a tett helyszínétől nem messze triádsuhancok alaposan elagyabugyálnak egy OCTB-őrmestert (OCTB, mint Szervezett Bűnözés Elleni Osztály). Az előléptetés előtt álló Lo (élete alakítását nyújtó Lam Suet) betört feje amiatt fájhat leginkább, hogy ellopták szolgálati fegyverét, amit vélhetőleg nemsokára alvilági leszámoláshoz fognak használni. Lo barátjához, a körzetben járőröző egyik PTU-egység vezetőjéhez fordul segítségért. Az alapjogok lábbal tiprásában példát mutató parancsnok (a klinikai szakpszichopaták védőszentje, Simon Yam) megígéri, hogy hajnalig kis csapatával megpróbálja előkeríteni a stukkert. 


Johnnie To elbeszélésmódja katonásan szűkszavú, az eligazításon minden információ csak egyszer lesz megosztva, és jobb, ha odafigyel a nagyérdemű, mert a terepen legalább négy (ellen)érdekelt fél útja fogja keresztezi egymást. Ebbe nem számoltam bele a film kabalafiguráját, a biciklin járőröző óvodást. A végjátékban anyaországból jött drogcsempészek teszik tiszteletüket, megduplázva az egy helyszínre jutó mexican standoffok számát.


Erőszak és irónia, fapofa és játékosság. Bűnügyi filmek frontján a Milkyway taktikája továbbra is a „várd a váratlant”, de ezúttal nem sétálnak bele az EXPECT THE UNEXPECTED fatalizmusának csapdájába, a bűnüldöző szervek sikerrel zárják a napot. Igaz, ehhez veszélybe kellett sodorni a kollégák életét - mint a slusszpoénból kiderül, teljesen feleslegesen -, no de az a hatalmával visszaélő rendőr vesse rá az első követ a jelentést meghamisító másikra, aki ától cettig betartja a szabályzatot. Utóbbi a film tanulsága dióhéjban, különösebb moralizálás nélkül, a hősiesség fogalmával leszámoló huszonegyedik század hajnalán. Akkoriban jött ki az INFERNAL AFFAIRS meg az SPL, a PTU szépen beleillik a sormintába.


Figyelembe véve készültének körülményeit (három évig elhúzódó forgatás munkaidőn kívül,  fix forgatókönyv nélkül), már az is teljesítmény, hogy a labirintus-szerű narratívában a dressz- és színkódokkal megkülönböztetett csapatok nem vesznek el. Lam Suet jellegtelen fekete Hondáját sárga festékkel öntik le az elején, onnantól kezdve nem jelent problémát beazonosítani a karaktert, ha éppen keresztülhajt a háttérben. Ha a PTU-t stílusgyakorlatnak kiáltjuk ki, akkor is nyert ügyünk van, a triád/rendőr, illetve a rendőrség szervezetén belüli viszonyrendszerre alapozott police proceduralt a megkoreografáltsága valóságos neo-noir költeménnyé varázsolja. Egyszerűen öröm nézni a kontrasztos, távolságtartó képeit, a zárlat heroic bloodshed absztrakciójával mintha a szemgolyónkat masszíroznák. 


A hongkongi mozibemutató a SARS-krízis idejére esett, és csak később, DVD-én vált népszerűvé. Ezen felbuzdulva a Milkyway útnak indította direct-to-video/kábeltévé vállalkozását, egy önálló részekből álló PTU-sorozatot. Megyek, megnézem, hátha fent van a csehszlovák interneten...

(24 órával később)

TACTICAL UNIT: COMRADES IN ARMS alias PTU 2

Először is kellene találni potom pénzből biztosítható helyszínt, ahol a madár se jár - gondolta a költségvetésen morfondírozó producer (J.To). Az írók fogták hát a mozifilm két rivalizáló PTU-csapatát (az egyiket egy nő, a másikat egy férfi vezeti), felküldték őket a hegyekbe, és rájuk eresztettek egy késes ámokfutót meg egy állig felfegyverzett rablóbandát. Nesze nektek Kína-para: a mindenre elszánt ellenség a Népköztársaságból ruccant át. A befejezés össznépi akciójelenete John Woo THE KILLER-jének híres templom-ostromát idézi meg, kifordítva, mert itt a rosszfiúk szorulnak a katolikus templom falai közé.


Nem tudom, a milkywayi irónia része, vagy csak a cenzoroknak akartak megfelelni, de a hősies vérontás nem követel áldozatot, a rablók "megtérnek" a végén. Látszik, hogy DTV, a megvalósítás nagyon olcsó, de legalább 35mm, a többi részt, ha jól tudom, digitális videóra rögzítették. A rendező - aki nem Johnnie To névre hallgat - a mozifilmben látottakhoz képest sokkal prózaibb, kilencvenes éveket idéző elképzeléssel kergeti az akciófilmes kliséket az erdőben. A Milkyway-kézjegy azért otthagyta nyomát az anyagon, a feszültség, a fanyar humor (Lam Suet sofőrje nagyon jól eltalált karakter), a váratlan hangulatváltások (egy ponton a film majdnem átmegy kísértethistóriába!) aránylag szórakoztatóvá tették ezt a PTU - A Filmhez képest délelőtti matiné benyomását keltő kis produkciót.