EXPECT THE UNEXPECTED (1998)

Patrick Yau / Johnnie To, 香港

Az iparosként akkor már közel két évtizede színen lévő Johnnie To saját rendező/producer karrierjének újbóli meghatározása céljából céget alapított. A Milkyway Image Ltd. filmjei a ’97/98-as hongkongi moziszezon traumatológiai osztályán keltettek először feltűnést, egyelőre még zajos közönségsiker nélkül (a Delirián olvasd: INTRUDER). Az EXPECT THE UNEXPECTED egy cops & robbers dolgozat, amely a TOO MANY WAYS TO BE NO.1 (gengsztergroteszk két felvonásban, írta és rendezte: Wai Ka Fai - az első hivatalos Milkyway produkció) fatalizmusát görgette tovább a véletlenek összjátékával kikövezett milkywayi úton. Valami olyasmiről van szó, hogy ebben a kiszámíthatatlan világban nem biztos, hogy mi tartjuk kezünkben a sorsunkat. Mr. To szavain keresztül adjuk meg az elismerést annak, aki megérdemli: "Még ha nem is kapcsolódik mindegyik őhozzá, ezek a filmek - THE LONGEST NITE, A HERO NEVER DIES, EXPECT THE UNEXPECTED - Mr. Wai Ka Fai ötleteire épültek, a karakterfejlesztéstől kezdve az alkotói folyamat összes vonatkozásáig minden neki tulajdonítható. A Milkywaynél mindannyian az ő hatása alatt dolgoztunk." A rendezőként feltüntetett, azóta süllyesztőbe került Patrick Yau szerepéről annyit tudni, hogy operatív végrehajtóként követte az utasításokat. „Miért került fel a stáblistára rendezőként? Azt hiszem, helyzetbe akartuk őt hozni a cégen belül, hogy nevet szerezhessen a szakmában. Nem bizonyult valami jó ötletnek, inkább kínosan sült el a dolog.” (East Side Stories fanzine)

A rendező (J.To, nyilván) virtuóz forgalomirányítóként indítja útjára az eső áztatta belvárosi utcákon lezajló történéseket. Kávéházban ücsörögve két párhuzamosan tevékenykedő bűnözői csoportot figyelünk. A mandarinul beszélő trió ékszerüzletet próbál kirabolni, a másik, jóval profibbnak és kegyetlenebbnek tűnő helyi banda rendőrkézre került társukat kiszabadítva rendez vérfürdőt. A szabályzatból előlépett parancsnok (Simon Yam) és az őrsön cigarettával seftelő, laza detektív (Lau Ching Wan) vezette kis egység teljes erőbedobással ered a bűnözők nyomába. Legalábbis ezt várnánk el, csakhogy a műfaji konvenciók mögé bújtatott mesterterv a nézői elvárásokat úton-útfélen felülírja.

A Milkyway agytrösztjei számára éppen a bejáratott formulák szolgáltak alapul ahhoz, hogy valami unexpecteddel álljanak elő. Vegyük példának az ilyesfajta zsarufilmekben súlyos testi sértéssel járó kihallgatós jelenetet: a nyomozó kiküldi társát a szobából, mondván, ami következni fog, az „fiatal gyermekek számára nem ajánlott”. Ami ezután következik rendőr és bűnöző között, az a film talán legszívmelengetőbb epizódja. Szeretetre méltó rendfenntartóink megkörnyékezik a kávéház szép tulajdonosnőjét, a lövöldözős thriller romantikus álmokat dédelgető félreértések vígjátékává alakulgat. Hirtelen (ez egyébként a kínai cím) megint a frontvonalban találjuk magunkat, és ez így megy oda-vissza, míg rá nem kanyarodunk a Végzet sugárútjára. A befejezés felér egy cserbenhagyásos gázolással, az áldozat maga a néző. A kétség és remény között őrlődő „visszacsatolt” hongkongiakat a röpke 87 perc végén alaposan helyben hagyták; ebből a szempontból érthetővé válik, hivatalosan miért nem ragaszkodott Johnnie To a rendezői titulushoz.

A cop-ensemble BIG BULLET-tel és Ringo Lam noiros FULL ALLERT-jével egy pályán mozgó film egy folyamatban lévő stílusgyakorlatozás állomása. Hogyan harmonizáljuk a könnyed játékosságot az életbevágó helyzetekkel? Hogyan koreografáljunk többszereplős, bonyolult struktúrájú jelenetfüzéreket a lehető legtermészetesebb módon? A Milkywaynél kifejlesztett flow-szerű elbeszélésmód és az ahhoz idomuló „kés a vajban” rendezés a hirtelen felrobbanó erőszakbombákkal annak idején friss levegőt pumpált a hongkongi akciófilmezésbe. Amikor a beszélt filmnyelv eljut olyan szintre, hogy a forma önmagában képes meghatározni a tartalmat, abból akár remekmű is születhet  ---> THE MISSION.