THE PSYCHOPATH, avagy egy Shaw Bros giallo, amit nem láthatsz

A fáradhatatlan rendező, Ho Meng Hua (BLACK MAGIC 1+2) és az elpusztíthatatlan forgatókönyvíró, Ni Kuang (rengeteg minden) 1978-ban elérkezettnek látták az időt, hogy készítsenek egy hongkongi giallót. Főszerepben az akkor már karrierje vége fele járó Chen Ping kisasszony (THE KISS OF DEATH); az első számú gyanúsított: Antonio Ho (GHOST EYES). A THE PSYCHOPATH - eredeti fordításban: „A szexsorozatgyilkosok királya”! - a mai napig nem ütötte fel randa fejét videón, így csak sejteni lehet, hogy egy fasza kis pre-cat.III thrillerrel van dolgunk. Ízelítőnek itt egy plakát és három lobbykártya, amiket a neten találtam:

"Chen nyomozó kétségbeesetten üldöz egy sorozatgyilkost. A testrészeket maga után hagyó őrült mindig egy lépéssel a rendőrség előtt jár, ezért Chen szinte biztos abban, hogy valaki a rendőrség berkein belül segíti a gyilkost...

...A nyomozó barátnője, a különleges ügyosztályon dolgozó Xin Xin a következő célpont, de vajon nem egy csapdáról van-e szó, amibe Chen-t valaki, vagy valakik bele akarják csalni?"

Az alsó sarokban lévő inzertkép nagyban:

Igen, az ott balra fennt egy kamera, és az azt tartó operatőr keze! Valahogy így néz ki egy ilyen set-up filmre rögzítve (Jess Franco's BLOODY MOON):

LA NUIT DES TRAQUÉES (1980)

Jean Rollin, francia

Rollin az akkortájt készített pornófilmjeinek stábját használva, mindössze kilenc nap alatt forgatta le ezt a korai Cronenbergek tematikájával rokonítható művét, amelyben középkori várkastély helyett egy urbánus temetőben, Párizs ultramodern La Défense negyedében kóvályognak „vámpírjai”, a titokzatos betegség folytán memóriájukat lassan elvesztő férfiak és - neglizsében vagy anélkül - nők. Hogy a minimális narratíva látszatja meglegyen, a fekete felhőkarcolóban működő szanatórium egyik ápoltja (a franciák X-sztárja, Brigitte Lahaie) elszökik, és összejön egy rokonszenves fiatalemberrel, de rögtön a szexjelenetük után már viszik is vissza a megszállott agyfürkésző, Francis professzor felügyelete alá.

A szinte semmiből létrejött, experimentális LA NUIT ("Night of the Hunted") nem a legalkalmasabb kiindulási pont ennek a teljesen egyedi látásmódú rendezőnek a megismerésére (Rollin szerint az egyik legrosszabb munkája, excuse-moi?!), viszont ha már egyszer ráhangolódtunk az életmű korai, vámpíros szakaszára, akkor ez a komoly, de nem erőltetett szubtexttel megáldott pszeudo-horror éppen úgy rabul tud ejteni, mint a LE FRISSON DES VAMPIRES vagy a LA ROSE DU FER, hogy csak két Rollin-kedvencet említsek.

A nyílt szexualitás és a pulp-fantasztikum keverése Jess Franco kenyere is volt, de Rollin érzékenyebb, költőibb szerzet mint Franco, hipnotikus hatású tablóin keresztül egyfajta barbár tündérmeséket varázsol elénk - egyfajta, mert ezekhez hasonlókat nem nagyon találunk máshol. Talán filmjeinek furcsa artisztikus/kommersz törékenysége az, amivel nem tudnak mit kezdeni a zsáneri összetevők leltárba vételénél leragadt horrorrajongók, nekik a LA NUIT valóban nem nyújt többet néhány fedetlen kebelnél és egy szemgödörből kiálló ollónál.

A környezet miatt aurája spártaian modern, a fölé tornyosuló acélvázak és neonfényes üres folyosók mégsem tudják kioltani a benne égő szomorú lírikát, amely a vasútállomáson rögzített képsorokon végleg felülemelkedik olyan evilági gyatraságokon, mint nemlétező költségvetés vagy rossz színészek. Un petit mestermű.