Aldo Lado alias George B. Lewis a Nocturno magazinban: „A produkció már menetkészen állt, nekik csak egy rendezőre volt szükségük. Próbáltam kicsit kipofozni a forgatókönyvet, de reménytelen esetnek bizonyult. Forgatás közben megkértek, hogy rendezzek nekik egy másik filmet is. Odaadták a könyvet, aminek lapjait a kertben szórtam szét, akkora baromság volt. Sergio Sollima csinálta meg helyettem (BERLIN ’39). Értsék meg, hogy egy Sollimának vagy egy Ladónak is szüksége van pénzre... és ilyenkor csinálnak egy olyan filmet, mint az ALIBI PERFETTO.”
A Tökéletes alibi, alias CIRCLE OF FEAR vagy ahogyan én hívom: A selejt bosszúja egy külföldi videopiacra szánt P.A.C. filmcsomag részeként látta meg a napvilágot, rögvest a Bava jr. rendezte BODY PUZZLE után. Luigi Kuveiller operatőr egy másik giallo-veteránnal az élen veselkedett neki újból a feladatnak, ránézésre még kevesebb költségvetésből. A hetvenes években három remekbe szabott krimit rendező Aldo Lado (a ’75-ös NIGHT TRAIN MURDERS-t annak idején a P.A.C. forgalmazta) az ínséges időkben is rajta tartotta szemét a nemzetközi filmes trendeken, legalábbis rendszeresen látogatta a sarki videotékát – megjött az új John Woo per favore?
Kínai étteremben üzletelő drogkereskedők és a magukat személyzetnek álcázó zsaruk között lövöldözés tör ki. Az akciókoreográfia hagy némi kívánni valót maga után, viszont a kezében csirkét szorongató, végig hangosan szitkozódó kínai szakács nagyot alakít.
„A legjobb ügynökeim viselkedjenek zsaruként, ne Rambo-koppintásként!” De főnök, én Sonny Crockettet utánozom - vághatna vissza a jóképű, de ők csak azért sem hagyják elrontani a napjukat és az ágyban folytatják az akciózást, doggy style. Fedezz, drágám!
Másnap a válóperes ügyvédtől jövet napszemüveges alak tüzet nyit az ügynökre,
Válóper elintézve. Minden jel a gengszterek bosszúhadjáratára mutat, de a háttérben konspiráló olasz giallo-veteránok egy múltbéli szörnyűségeket rejtő Öreg Sötét Házba terelik a bűnügyet.
Vajon ki lehet az a napszemüveges alak az ablak mögött?
A magánnyomozásba fogó nyomozó az elhagyatott épületben mumifikálódott holttestre bukkan. A DEEP RED-redux (mondanom sem kell, de azért mondom, hogy a két filmet ugyanaz az operatőr fényképezte) kibontakozása során képbe kerül a ház tulajdonosnője, az elmegyógyintézetbe zárt grófné.
Get this fucking corpse off the street!
Megelégelve a nagyfőnök telefonhívásait, embereivel együtt az éj leple alatt megpróbálja kilopni a rendőrség széfjéből a lefoglalt árut. A hollywoodi sztárvendég Burt Young úgy adja elő magát, mintha egy békebeli gengszterkomédiába hívták volna szerepelni.
Vegyetek fel a tanúvédelmi programba, oké?
Feltételezésem szerint Dardano Sacchetti giallo-sztorijával távoli viszonyt ápoló drogkereskedős szálat azért kötötték be a filmbe (a stáblista még három írót tüntet fel), hogy helyet kapjon az
éppen Olaszországban állomásozó Burt bácsi. A megátalkodott gengszterek autóstul rontanak rá az éppen romantikus borvacsorájukat töltő zsarupárosra, a tűzharcban ripityára lövik a puccos vendéglőben felszolgált finomságokat.
A rákövetkező jelenetben hőseink házhoz rendelt pizza és sör társaságában szomorkodnak a rákok sorsa felett.
Ekkorra már tényleg nem lehet eldönteni, hogy eredetileg giallót tettünk be a lejátszóba, vagy a Csupasz Pisztoly 8 és felet. De mit látnak szemeink: az "extremely dangerous" grófné kiszabadult az elmegyógyintézetből és már be is jutott a zsaru lakásába!
Blockbusterek ikonikussá vált pillanataiból és műfaji klisék túlzásba vitt halmozásából összefűzött kavalkád. Ami a definíció szerint az amerikaiaknál filmparódia, az itt egy mozibubus olasz rendező megélhetési bűnözése. Hitchcock, Argento, a rendezői álnévvel ráutalt Joseph H. Lewis B-noirjai, Dr. Caligari (az elmegyógyintézet szemmel láthatóan elmebeteg igazgatója), A BÁRÁNYOK HALLGATNAK egyik kulcsjelenete, hongkongi akciófilmek - mindez kábeltévén futó rendőrsorozatok és cicivillantós erotikus thrillerek virtuális mátrixába helyezve.
A lehetetlen küldetésen túl, hogy a forgatókönyvet koherensnek tűnő egésszé rendezze össze, Ladónak arra is oda kellett figyelnie, hogy a Rómában forgatott produkció kellően amerikanizálva legyen. Alfa Romeóval és Fiattal behajtani tilos! A karakterek neveivel ellenben nem vacakoltak (Elvi, Marco, Giorgio). Romano Mussolini és Szalonzenekara a szvingkorszakot megidézve ellenpontozza a suspense-t, a típusfigurák hardboiled dumákat nyomnak. "-Megyek ebédért, kérsz valamit? - Egy doboz cigit. - Hülye kérdés volt." Furcsamód a láncdohányos zsarut a páros nőtagja hozza, míg a hímtag rántottát készít a konyhában és minden vágya, hogy legyen egy kutya a ház körül. Ezt nem sokkal a doggy szexjelenet után jelenti be - megint egy poén, amiről fogalmam sincs, hogy szándékos vagy a véletlen szülte. A nemcserés támadás a főcímen elszpojlerezett végkifejletben éri el csúcsát,
A BODY PUZZLE minden szempontból színvonalasabb krimi volt, ha jól emlékszem, abban egyszer vagy kétszer emberi érzelmek is megnyilvánultak. A CIRCLE OF FEAR modell-színészei vért izzadva sem lennének képesek hitelesen megnyilvánulni. Nomen est omen, Michael Woods fából faragott királyfiként David Hasselhoffra emlékeztet, a japán-amerikai származású Kay Sandvik cheungsam kosztümben úgy fest, mint valami hongkongi sztár.
You think I was having a good time?!
Also starring:
Mi tagadás, van a dolognak szórakoztatóértéke, a kettő-az-egyben jelleg bármennyire "reménytelen eset", éppen az menti meg a filmet az unalomtól. Csak közben próbáljuk feledni, hogy a SHORT NIGHT OF GLASS DOLLS és a WHO SAW HER DIE rendezője követte el.