GYILKOS ÖKÖL visszavág

Az előző bejegyzés utószavaként örömömre szolgál jelezni, hogy a Gyilkos ököl soha nem mutatott harctechnikáit végre a saját szememmel láthattam, hála a Cinemageddon-klán köreibe bejáratos egyik olvasónak - köszi, Zoli! 

A THE GOLDEN MASK (1977) sztárja a Shaw Brothers stúdióból kiszabadult Chi Kuan Chun. Az izompacsírtát Chang Cheh rendező fedezte fel magának első Shaolin-ciklusához (1974-76). Munkaadójának búcsút intve Chi szabadúszóként folytatta az ilyen és ehhez hasonlatos független produkcióktól hemzsegő tajvani színtéren. 

Filmtörténetileg a kungfu komédia térnyerése előtt járunk egy évvel, ennek megfelelően a szóban forgó kungfu film egyetlen részeges karatemester-poént sem engedett meg magának. A szűnni nem akaró verekedéseket hót komoly képpel előadott, wuxia-krimibe illő bosszútörténetre fűzték fel. A bérgyilkosként tevékenykedő főhős, miután rendelésre „véletlenül” megöli saját testvérét, mindenáron meg akarja találni álarc mögé rejtőző megbízóját, hogy bosszút állhasson rajta. Ördögi tervét játéktáblán kisakkozó Arany Maszk vérbeli szuper-gonosz figura, akinek színre lépését James Bond-zene vezeti fel. Gyönyörű tájakon át a kaland a titokzatos sasadi villába (Eagle House) vezet. 

A természetközeliség az alacsony költségvetésű tajvani kungfu egyik adottsága, az épített környezet is műemlékekből áll. Helyszín tekintetében mindenképp különbözik Hong Kongban forgatott társaitól, melyek kulisszái általában kimerültek egy poros kis díszletfaluval és azzal az öbölre néző fennsíkkal, amin a rangadókat szokták megtartani. A klasszikusokon edződött nézőknek menet közben fel fog tűnni "egy csipetnyi King Hu”. Az ellenérdekelt feleket egy fedél alá terelő fogadós jelenet, majd később a csata a bambuszerdőben a tajvani nagymester műveit idézik.

A fő attrakció természetesen az old school harckoreográfia. Ezen a téren nem okoz csalódást a film, a Gyilkos ököl oda csap, ahová köll. Ha valóban Stephen Tung Wai akciórendezte az alkalomadtán természetfelettibe átlendülő kungfut, akkor le a kalappal a fiatalember előtt. (Tung színészként Eagle House urának fiát alakítja.)

Különösen tetszett, ahogyan a zoommal felfegyverzett felvevőgép leköveti a harcosok mozdulatait, feltételezem a kameraman is képzett harcművész lehetett. Tung Wai a kézikamerás technikát majd Tsui Hark Félkarú kardozó-feldolgozásában fogja a csúcsra fejleszteni (THE BLADE, 1995). 

A THE GOLDEN MASK kapcsán nem beszélhetünk csúcskategóriáról, a cselekmény első látásra elég zavaros, a bábszínházas előadásmódon tovább súlyosbít a nevetséges angol szinkron. A „soha nem mutatott harctechnikák” reklámfogásnak bizonyul, repülő gijotinokat láthattuk korábban is (A REPÜLŐ GUILLOTINE).

Könnyen felejthető, de amíg tart, addig szórakoztató képviselője műfajának - ezzel a végkövetkeztetéssel szerintem nem rúgok nagyon mellé. Ha én ezt valaha még egyszer meg fogom nézni, az tutira a Hargita német szinkron/magyar feliratos kópiája lesz.