TOYS ARE NOT FOR CHILDREN (1972)

Stanley H. Brasloff, toys r USA

Mit szólnál egy perverz gondolatokat ébresztő meséhez,
daddy-o?

Jamie Godard kislánykori álmát váltotta valóra azzal, hogy játékbolti eladóként dolgozik. Ugyanakkor a családi fészekből kiebrudalt apa hiánya, karöltve a férfigyűlölő anya lelki terrorjával megtették hatásukat az értelmi fejlődésére. A húszéves szűzlány gyermeteg ártatlanságán az sem változtat, hogy férjhez megy munkatársához - a nászéjszakán kizárólag a rég nem látott édesapjától kapott játékokkal hajlandó intim viszonyba kerülni. Kezeletlenül maradt Ödipusz-komplexusa arra sarkallja Jamie-t, hogy felkutassa a kurvapecér hírében álló apját. A kisvárosból New York forgatagába felkerülve egy idősebb prostituált veszi a szárnyai alá. Megsúgom, végül sikerül az imádott apuci karjaiba belefutnia. És boldogan éltek, amíg...

Stanley H. Brasloff neve a BEHIND LOCKED DOORS kapcsán merült fel a Delirián. A piszkos kis roughie fantázia után a TOYS ARE NOT FOR CHILDREN a meglepetés erejével hat. A kóros tünetek továbbra is kimutathatóak, de Brasloff még egyszer és utoljára (ez az utolsó kreditje az Imdb-n) mintha a filmművészet magasabb régióiba ambicionálta volna művét. A Times Square környéki szexmozik közönsége bizonyára értékelte, hogy két karakter a francia újhullám egy-egy jeles képviselőjéről kapta családnevét. A forgatókönyv ügyesen elhelyezett flashback-töredékekből jeleníti meg az idealizált apa-kép bűvöletében élő lány vágyait és szorongásait, a domináns anya befolyását fogyatékos szellemére. (Ha pszichológusnak készülünk, azért ne ez alapján írjuk a PhD-nket.) A mellékszereplők egytől-egyig érdekes arcok, Eddie, a latinó strici egy David Lynch-filmben is megállná a helyét.

Brasloff rendezéséről annyit el lehet mondani, hogy nem hoz szégyent a gyalázatra. Mindez együtt azt eredményezte, hogy a kezdeti értetlenkedésem (hol maradnak a szexjelenetek?) elmúltával a dráma le tudott kötni. A zárókép az összetört "játékbabáról" beég az agyba, mint a másik családi rémdráma, a BASKET CASE tragikus végkifejlete. Frank Henenlotter imádhatja ezt a Something Weird Video kínálatában felbukkant apaszomorítót. 

A szexinek nem nevezhető szexploitation New York grindhouse-térképén a FLESHPOT ON 42ND STREET tőszomszédságában található. Andy Milligan manhattani Kis Valentinója egy "slice of low-life" melodráma, melyben egy ágról szakadt prosti lány néhány napját követjük nyomon apró garzonokon, buzibárokon, kamionparkolókon át, útban az elérhetetlen boldogság felé. A TOYS nem annyira személyes indíttatású (vagy ki tudja?), de nagyjából ugyanott köt ki. A DVD-re került kópia megjárta a hadak útját - deviáns HD-cinefileknek jó hír, hogy felújítva hamarosan megjelenik blu-ray lemezen.

---------------------------

Nézd mi esett ki apuci szekrényéből!

TWO GIRLS

FOR A MADMAN

"Maga beteg ember. Jobb, ha hívom a rendőrséget." 

Amikor a pszichológusod akarja rádhívni a zsarukat, akkor tudod, hogy a problémádra nincs orvosság. Frank csak nevetni tud a dolgon.

Sonya és Toni balettiskolába járó fiatal lányok

Shower time! (12. perc)

Tonit a pasija egy Greenwich Village-i szexpartira viszi, 

ott izgul rá a lányra Frankie

"Megtanítok a fiatal hölgynek pár új tánclépést - ha-ha-ha!"

Melyik az ízléstelenebb: Frank rácsos izompólója, 

vagy hogy az áldozat elkezdi élvezni a nemi erőszakot?

Kapcsoljuk a tánciskola öltözőjét:

"Micsoda hőség van itt, bárcsak lenne légkondi."

Frank telefonbetyárként mutatkozik be Sonyának:

- A Radio City Hall menedzsere vagyok.

-Wow!

- Imádom azokat a hosszú lábaidat! Ha-ha-ha!

A sebeit nyalogató Toni nem tud megszabadulni rapistája gondolatától. "Micsoda mocsok... Micsoda férfi..."

Manhattan stalkin'

Sikerül Sonyának elutaznia Amszterdamba, ahol a Holland Balett meghívására szólótáncosként léphet fel?

Letöröli végre valaki Frank képéről a vigyort?

Beszerelnek légkondit az öltözőbe?

Nézze meg a TWO GIRLS FOR A MADMAN (ⓒ1968) című filmet! 

Frank szerepében a szenzációs Lucky Kargo

Adults Only