2009. december 2., szerda

ZU - WARRIORS FROM THE MAGIC MOUNTAIN (1983)

Tsui Hark, 香港


A ZU-t a hongkongi fantazi megújítójaként szokás felemlegetni, nyomában az éppen végét járó Shaw Brothers is sorozatban tolta ki a hasonló comic-book wuxiákat (DEMON OF THE LUTE, HOLY FLAME OF THE MARTIAL WORLD, BASTARD SWORDSMAN - mind 1983). A rend kedvéért említsük meg, hogy a szintén Shaw BUDDHA'S PALM (1982) aránylag sikeres volta adhatta a lökést a Golden Harvest stúdiónak, hogy egyáltalán belevágjon egy ilyen elszállt projektbe. Mint a BUDDHA'S PALM, a ZU sem megújít, hanem visszatér a kantoni fantáziafilmek gyökereihez, a forgatókönyv maga egy húszas években megjelent novellasorozaton, a Zushan-hegység hős kardozóin alapult. A forrásműben a halandó főhősök olyan istenségeket keresnek a mesebeli hegység területén, akik rendet tudnának vágni az értelmetlen háborúk káoszába süllyedt Földön. Tsui Hark Hollywoodból importált trükkmesterek segítségével keltette életre a szörnyekkel, démonokkal benépesített jiang hu-t, amibe egy fiatal katona (Yuen Biao) véletlenül belepottyan.
A Zu-hegység mitikus gyomrában egy másik csata folyik, sokkal nagyobb téttel, mint a földi hadurak pitiáner erőfitogtatása. A félelmetes Vérdémon éppen elpusztítani készül a Földet, már csak néhány bátor swordsmen, és egy felettébb bizarr karakter, a Hosszú Szemöldök (Sammo Hung) képes tartani a frontot. A végén persze a kívülről jött Biao lesz az, aki megtalálja a szörny elpusztításához szükséges két kardot, addig viszont kapkodhatjuk a fejünket rendesen, mert ebben a filmben minden egyes mozzanat expressz-elsőbbségivel lett kézbesítve, Brigitte Lin meg kőelefánton dodzsemezik a Jégpalotájában.
Személy szerint jobban kedvelem az említett SB darabokat, vagy akár Ching Siu Tung pár hónappal előbb elkészült debütjét (DUEL TO THE DEATH), mint Tsui megalománia-gyanús - korának legnagyobb költségvetésű kínai produkciójáról van szó -, kétségkívül kreatív, de túlzsúfolt agymenését. Sammo Hung, Yuen Biao és Moon Lee - őket mindig jó látni, a Corey Yuen Kwai koreografálta repkedéseket csak nagy jóindulattal lehetne harcművészetnek nevezni. A ZU sokkal inkább korának THE STORM RIDERS-sze.

Szimpatikusabb, pörgősebb, mint Andrew Lau pixelwuxiája, de hogy mi a fő probléma vele, azt maga Tsui fogalmazta meg egy nem sokkal a bemutató után készült interjúban: "Megesik, hogy miközben a speciális effektusokra koncentrálunk, elfeledkezünk minden másról. Ez történt meg velünk a ZU esetében." John Carpentert ellenben lenyűgözte, mert a ZU láttán vágott bele a NAGY ZŰR KIS-KÍNA elkészítésébe. 2001-ben Tsui megpróbálkozott egy folytatással, ez lenne a DVD-n nálunk is megjelent A ZU LEGENDÁJA. Eddig még nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem.