1971/72-ben készültek a Hammer stúdió legjobb/legérdekesebb filmjei (HANDS OF THE RIPPER, DR.JEKYLL & SISTER HYDE, VAMPIRE CIRCUS), aztán tragikus hirtelenséggel jött két Drakula mozi, amikkel elkezdték megásni a saját sírjukat. Az első csapás a DRACULA A.D.1972, a második pedig ez a félresiklott projekt, ismét megpróbálva aktualizálni a vámpír mítoszt. Elképzelni is rémes azt a megbeszélést, ahol megszületett az alapötlet. A vezetőség egyik fele a hagyományos szexi horror mellett érvelt, a többiek inkább egy James Bond-szerű kémthrillerre szavaztak, és mivel egyik fél sem engedett, 50-50 alapon lett legyártva, valahogy így:
A brit titkosszolgálat Van Helsinghez fordul segítségért egy magas beosztású hivatalnokokból álló szekta leleplezéséhez. A fő szarkeverő (természetesen) Drakula, aki ezúttal kapitalista CEO-ként pózol, az 'éjszaka gyermekei' pedig hangtompítós kojaknapszemüvegben lövöldöznek a Yardra.
Ha ez perverz módon még izgalmasnak is hangzik, a megvalósítás tesz róla, hogy még véletlenül se legyen az. Ennyire szegényes produkciót Hammertől még nem láttunk. Különösen abban a költségkímélő módszerben verhetetlen, amikor vizuális információt verbális módon oszt meg a nézővel. Peter Cushing egy ötórai tea keretében meséli el Drakula történetét, a várt flashback helyett azt kell néznünk, ahogyan az örökkévalóságnak tűnő kiselőadás alatt kenyeret mártogatnak a teába (ez a felettébb undorító angol szokás a leghorrorisztikusabb jelenet az egész filmben). Ha beindul valami, akkor Alan Gibson bénázza el, a fickó az utolsó 20 év Hammer történelmének legrosszabb rendező-választása.
Cushing és Lee előadása szóra sem érdemes, ezek az arcok álmukból felriasztva is hozzák a figurát, a zseniális Absolutely Fabulous sorozat rajongói viszont jól fognak mulatni a női főszereplő, Joanna Lumley láttán, akinek arckifejezése azóta is '"úgy maradt". A következő fúziós Drakula, a VAN HELSING ÉS A 7 ARANYVÁMPÍR sikertelensége újabb szög volt a koporsón, hamarosan végleg bezárt a gyár.
szabotázs!
