2023. február 20., hétfő

LITTLE HERO ON THE RUN (1995)

Lee Chiu/Tin Kai Man, 香港/Tajvan

--- ’No Review’ Challenge --- 

A 'no review' státusz az Imdb/Letterboxdon hamarosan bizonyára meg fog változni, gondolom nem én voltam az egyetlen, aki leszedte a nemrég közszemlére tett angol feliratos HD kópiát. Ha nem bánjuk a kissé bumburnyák tajvani kungfu filmeket, a LITTLE HERO ON THE RUN másfél óra önfeledt kikapcsolódást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 


Köztársasági kémeim jelentéseire hivatkozva elöljáróban annyi információval tudok szolgálni, hogy a "kicsi hős" akciófilmek (melyekben gyerekszereplők harcművészkednek) mindig is nagy népszerűségnek örvendtek Tajvanon, ha nem tévedek, akkor ebbe a kategóriába sorolható például a NINDZSA KÖLYKÖK ---


Mi tagadás, felemelő érzés látni, ahogy hat-hét éves forma gyerkőcök jól irányzott rúgásokkal penderítik ki a vászonról a rájuk szúró-vágó eszközökkel támadó felnőtteket.


1994 környékén a SHAOLIN POPEY sorozat és Wong Jing producer (THE NEW LEGEND OF SHAOLIN; MY FATHER IS A HERO) jóvoltából Hong Kongba is begyűrűzött a trend. A LITTLE HERO ON THE RUN (akció)rendezői – mindannyian hétpróbás kaszkadőrök - Yuen Woo Ping korabeli munkáinak a nyomdokaiba kívántak lépni, az akrobatikus mozdulatsorokkal díszített koreográfiában visszaköszön a FIST OF LEGEND vagy a ONCE UPON A TIME IN CHINA. Yuen mester világbajnok színvonalára azért ne számítsunk, a lassabb sebességre állított kamera olykor szembetűnően felgyorsítja az eseményeket. Pusztán mennyiség tekintetében viszont egy rossz szavunk sem lehet: a bunyók menetrendszerűen követik egymást a polgárháborús idők küszöbén (húszas évek) játszódó kalandtörténetben.
 
 
A kínai történelem azon szakaszán járunk, amikor az utolsó dinasztia összeomlása után helyi hadurak akarták átvenni az irányítást a tartományok felett, míg a nemzeti oldal katonái az egységes kínai köztársaság kikiáltásáért küzdöttek. Az egyik hatalmától megfosztott hadúr (kungfu filmekben korpulens, idősebb férfi császári kosztümben) bosszúból meg akarja öletni az elesett tisztek életben maradt gyerekeit. A nemtelen feladat elvégzésére szadista fiát (az impozáns Rico Chu, aki korábban Stephen Chow szupersztárnak rendezett filmeket), illetve kifinomultabb modorú, nyugatias divat szerint öltöző nevelt fiát (Ben Lam, a ROBOTPÁRBAJ főgonosza) bízza meg. 


A baltákkal támadó gonosztevők elől felnőtt hőseinknek - köztük egy szemrevaló wuxia-lánynak - biztonságos helyre kell eljuttatnia a küzdősport-iskolás árvákat. A film sztárja, Chin Kar Lok külön (vígjátéki) szálon csatlakozik be a történetbe – a haszonleső karakter jövendőbeli apósát indul el meglátogatni, hogy behajtsa rajta a családi adósságot. Mire a vasútállomásról egy buddhista kolostoron át a végső összecsapásnak otthont adó raktárépülethez érünk, az addig elsősorban mellékszerepekben látott harcművész-dublőr a FIST OF LEGEND Jet Li-jére fazonírozva feszít az ellenállók oldalán.

Az újdonsággal nem szolgáló filmkészítők javára írom, hogy nem olcsó poénforrásként használták fel a gyerekeket, akik egyenrangú félként veszik ki részüket a néhol egész véres akciójelenetekből - a  főgonosz titkos fegyvere egy acélbumeráng. Ha nem is csúcstermékről beszélünk (a főcím alatt egy lopott Brad Fiedel-téma szól), a '95-ben már kissé régimódinak ható filmet az újhullámos koreográfia, valamint a színészek, kaszkadőrök lefegyverző igyekezete teszi élvezhetővé.