"Valószerű, mégis olyan, mint egy vakító napfényben játszódó álom, egy állandóan az üzlettel, pénzügyekkel foglalkozó irodalmi ügynök álma.
Találkozója van, de késik a partnere. Vár rá tíz-tizenöt percet, talán egy órát is.
A ragyogó napsütésben, az emberek között üldögélve életében először arra gondol, hogy az Életet látja maga előtt - milyen szép is az élet, nem?
Itt ez a sok ember a maga gondjával-bajával; nemcsak a pénz meg a könyvek, hanem az a rengeteg apró-cseprő dolog, amiből összeáll az élet.
Abban a pillanatban, amikor ezt megtapasztalja, vége van. Nem tud többé védekezni, elvesztette a keménységét; felfedezte az életet, rámosolygott, most már meghalhat."
- Dario Argento (L'Ecran Fantastique, 1983)