Joseph Ellison, USA
A stalk & slasherek közül a DON'T GO IN THE HOUSE és a MANIAC képviselik az "adult" szekciót, olyan horrorfilmek, amik még az előző évtized psycho-grindhouse vadhajtásai közé tartoznak (DERANGED, DRILLER KILLER, THE TOOLBOX MURDERS), elkülönülve az inkább tinédzser-orientált PÉNTEK 13/HALLOWEEN klónoktól. A DON'T-ot effektíve 1979-ben forgatták (The Burning címen!), így az a vád sem érheti, hogy William Lustig nagyon hasonló MANIAC-jét nyúlná, bár az is kétségtelen, hogy nem itt lett feltalálva ez az anyámasszony pszichopatája, aki a vaskézzel regnáló mamától elszenvedett bántalmazás folyományaként szedi női áldozatait.
Donny Kohler gyermekkorának meghatározó élménye az volt, amikor anyja a gázrezsót használva próbálta kiűzni belőle a gonoszt. Evidens, hogy a mentális és fizikális sebhelyektől szenvedő férfi felnőttként egy hulladékégetőben dolgozik, műszak végén pedig szeretett/gyűlölt anyjához tér haza a park szélén tornyosuló házba. Egy különösen nehéz munkanap után (mikor is szemtanúja lesz annak, ahogy munkatársa majdnem szénné ég) Kohler holtan találja édesanyját. A teljesen magára maradt férfi első dolga, hogy végre maximális hangerővel nekilásson lejátszani lemezgyűjteményét, majd a fejében csilingelő női hang utasítására tűzálló acéllapokkal tapétázza ki a vendégszobát. Lángszóró és azbesztruha beszerzése után egy csinos virágáruslány személyében áldozatra is szert tesz - minden készen áll a slasherfilmben valaha látott legsokkolóbb jelenthez.
Ezután meg sem próbálja überelni magát a film; egy okos húzás a rendező részéről, aki tudja, hogy az idejekorán elsütött moneyshotja úgy beégett a nézők agyába, hogy nincs szükség ismételten demonstrálni a grillcsirkekészítés fortélyait. Amit viszont csinál, az a félszeg sorozatgyilkosának karakterrajzolása, szinte utolsó mohikánként az olyan tucatfilmek dömpingjében, amikben a leleményes gyilkosok ugyanolyan arctalanná válnak, mint áldozataik, és akik mellett egy átlagos testalkatú, a szomszéd autószerelőre túlságosan is hasonlító pszichopatának már nem sok esélye van labdába rúgni.
Kohlert a Maffiózók tévésorozatból ismert Dan Grimaldi alakítja. Dacára annak, hogy egy olcsó exploitation filmhez szerződtették le, a módszer-színjátszás elkötelezettjeként Grimaldi a forgatásra készülve alaposan tanulmányozta a gyermekbántalmazás témakörét, a hitelesség kedvéért még különböző otthonokba is ellátogatott, ahol az áldozatokat kezelték. Vannak ugyan vicces/patetikus pillanatok (a diszkóparti, előre megjósolható végkimenetellel), az összkép klausztrofób és depresszív. A lehangoló New York-i téli külsőket és a ház gótikusan árnyékolt kulisszáját Hollywood manapság legfelkapottabb operatőre fotografálta (Oliver Wood, BOURNE-trilógia).
A vhs-gyűjtők körében már régóta hírhedt "video nasty" iránti érdeklődést bizonyára megdobja majd a nemrég megjelent Nightmare USA könyv, melynek nem csak a borítóját uralja Kohler tűzvédelmi felszerelésben, de szerzője bevallottan a DON'T GO IN THE HOUSE miatt vágott bele az amerikai független horrorfilmekhez intézett ötszáz oldalas szerelmeslevelébe.
