Alfonso Brescia, olasz-spanyol
"Al Bradley" félszáz rendezése közül egy igénytelenségével büntető poliziesco, a VÉRBOSSZÚ EGY ZSARUÉRT került be a hazai videoforgalmazásba, én viszont inkább az emberpróbáló BEAST IN SPACE erotikus űroperett láttán jegyeztem meg a nevét egy életre. A filmográfia műfaji vegyesboltjában giallót is találunk. Az Argento előtti békeidőket idéző IL TUO DOLCE CORPO DA UCCIDERE (a Megölni az édes tested cím a DEBORAH ÉDES TESTE korai giallo-sikerre hajaz, gondolom nem véletlenül) se nem véres, se nem erotikus, cserébe végig kellemes kikapcsolódást nyújt. Nocsak, a rendező mégsem volt született kontár?
A fehértelefonos fekete szatíraként kezdődő bonyodalom férfi főszereplője egy sajnálatos társadalmi jelenség, a nőuralom áldozata. A madridi nagykövetségen dolgozó brit arisztokrata (agyrém, tudom, de hát spanyol koprodukció...) naphosszat arról fantáziál, hogy egyszer és mindenkorra megszabadul az őt rabigába hajtó, ellentmondást nem tűrő üzletasszony feleségétől, de a tutyimutyi alak a vér puszta látványától is rosszul lesz, nemhogy önkezével kövessen el gyilkosságot. Amikor imádott díszhalai a villa szökőkútjában végzik, végleg betelik a pohár. Ekkor jön kapóra az asszony szeretője, az ex-náci sebészprofesszor, akit zsarolás útján rávesz a piszkos munkára.
Diplomata útlevéllel rendelkező férj ezután elutazik Tangerbe, hogy ott eltüntesse a félbevágott, két nagy bőröndbe pakolt hullát, ám a csomagkiadónál az egyik bőrönd elkeveredik. Kétségbeesett hősünknek minél hamarabb ki kell derítenie, hogy a repülőgép három női utasa közül kinél kötött ki a bőrönd, miközben egy fekete Mercedes mindenhová követi. Felbújtás vagy elkövetés, mindennek ára van, a végén az a kifejezés Eduardo Fajardo faarcán megfizethetetlen.
A spanyolok karakterszínésze és az eltűnt koffer -
erről Enzo Castellari is tudna mesélni (itt)
Bőrkesztyűs sorozatgyilkos híján a giallo címke vita tárgyát képezheti. Lássuk csak a bűnjeleket: az elején valakit eltesznek láb alól, adva van egy rögeszmés főhős, a befejezést abszurd csavar koronázza meg, melyből kiderül, hogy a látszat csalt. Részemről bizonyítottnak látom az eset giallo-jellegét. A kriminarratívába kémfilmes elemeket is becsempésztek, aminek köze volt ahhoz, hogy a főszereplő Giorgio Ardisson korábban titkosügynök-szerepkörben hódított (Sergio Sollima Agent S3S sorozata). A "szimpatikus nőgyűlölö” figurával a szőke színész saját hőstípusát forgathatta ki a sarkából.
A forgatókönyvíró nevéből ne vonjunk le következtetéseket, szenyor Fos igenis jó munkát végzett, attól függetlenül, hogy úgy lett innen-onnan összelopkodva az egész. A fordulatok teljes életszerűtlensége még illik is a kissé parodisztikus hangvételhez. Antonio Fos amúgy a hetvenes évekbeli spanyol horror/thriller tehetségesebb írói közé tartozott, példa rá az A CANDLE FOR THE DEVIL, CANNIBAL MAN vagy a THE VAMPIRES NIGHT ORGY. Bresciából meg aztán végképp nem néztem volna ki, hogy egy hitchcocki suspense-thrillert ennyire flottul le tud vezényelni.
Az IL TUO az a fajta könnyed kis giallo, ami ugyan nem említhető egy lapon korának nagy klasszikusaival, mégis jó szívvel emlékezhetünk vissza rá. Az AENIGMA plakáttervezőjének is eszébe jutott, amikor stencil papírral a kezében alapanyagot keresett magának ---
