THE BEAUTIFUL,THE BLOODY AND THE BARE (1964)

Sande N. Johnsen, USA

A nudistatelepeken forgatott ismeretterjesztő (ha!) filmeket felváltó nudie cutie-k olyan legendák karrierjét indították be, mint Russ Meyer, Doris Wishman vagy H.G. Lewis. A banális narratívával hatvan-hetven percesre felduzzasztott szexetűdök hamarosan ki is mentek volna a divatból, ha Lewis nem küldi a cutiekat hentesbárd alá. Az amúgy nudiera hajazó BLOOD FEAST (amatőr színjátszás, statikus fényképezés) hirtelen jött sikere újragondolásra késztette a "zsáner" iparosait, és megszületett a ... nudie roughie!

Ennek egy kezdetleges példánya a THE BEAUTIFUL, ami csak egy kicsit roughie, de az nagyon cutie! (ok, ezt abbahagyom)

A Rómából hazatért művészfotós aktmodelleket fényképezve próbál megélni New Yorkban, csakhogy összeszedett valami mentális betegséget odaát Európában (!?), ami miatt elborul az agya, ha vöröset lát (RED TO KILL?).

A sztori valójában csak kifogás arra, hogy az idők folyamán gyönyörű burgundivörösre berozsdált Eastmancolor nyersanyagra fényképezett lányokat/asszonyokat alaposan szemügyre lehessen venni. Majdnem a hatvanadik percig megy a sztripshow, akkor a fényképezőgép lecserélődik egy konyhakésre, és valami elképesztően röhejes dolog veszi kezdetét.

Bekattant főhősünket előbb megkergetik a lépcsőházban, majd magára zárja az ajtót és jobb híján saját magát késeli meg. Eme teljesen váratlan fordulat, na és a rendkívül ötletes graffiti-főcím miatt volt érdemes az utókornak megmenti ezt az anti-filmet, ami alapjában dönti meg azt a tézist, hogy Ed Wood a világ legrosszabb rendezője.

------------------------

Amerikai roughie-magazinok galériája:

THE OPENING OF MISTY BEETHOVEN (1975)

Henry Paris, usa

"Henry Paris" XXX filmjei kultúrsokként tudnak hatni néhány Kovi videó vagy a Hustler Channel után, és itt nem kizárólag a felhalmozott szőrmennyiségre gondolok. Ha porno-diétánk eleddig kimerült abban, hogy két magában motyogó testépítő odasétál a kanapéhoz magukévá tenni egy ukrán leányanyát, akkor csodát fogunk látni, vagyis olyan pornográfiát, ami képes FILM-ként funkcionálni.

(PAMELA MANN 1974 - MANHATTAN 1979)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Paris szexfilmjei sosem tartoztak a nagy átlagba, ezek ugyanis minden idők legjobbjai(-ként vannak számon tartva), egy olyan rendezőtől, aki már a hatvanas években új színtre emelte az erotikát. Radley Metzgerről van szó természetesen.
Az első, ami szembetűnik, hogy a szexhez alibit szolgáltató forgatókönyvek szellemesen töltik ki a két blow-job közti űrt, olyan pornó-munkások közreműködésével, akik nemcsak az ágyban képesek hitelesen alakítani.
A másik maga a szex, ami se nem fetisiszta, se nem roughie, ettől függetlenül mindkét fél számára kellemes időtöltés, legyen az ágyban párnák közt vagy emeletes busz tetején, a délutáni csúcsforgalomban.

Henry in Paris 1975 - 2008 szept.

Metzger New York-i intellekthumorral fűszerezett, Európában kiművelt X-erotikájának legambiciózusabb vállalkozása a THE OPENING OF MISTY BEETHOVEN két kontinensnyi helyszín közt dzsettszettel, all-time legjobb pornóhoz írt szkriptjével a batyújában. Neadjisten kivágnánk belőle az összes X-Rated képkockát, akkor is maradna egy értékelhető (harminc perces) tragikomédia, amiben a híres szexológus Pygmalion módjára celebritást farag egy tuskó kurvából. Ha nagy Woody Allen-rajongó lennék, akkor talán mégviccesebbnek találnám az egészet, de Parisnál szerencsére nemcsak beszélnek róla, hanem csinálják, megállás nélkül!

"I believe it was URBAN COWGIRLS...You did me in the ass in front of a fireplace. It was a very touching moment." -részlet a THE PRIVATE AFTERNOONS OF PAMELA MANN audiokommentárjából