Don Sharp, brit acél
Éjszaka - temető - gitár riff - motorosok. Ez nem egy NWOBHM videoklip, bár nem is járunk olyan messze az igazságtól.
Azt hiszed, már mindent láttál? rovatunkat ezúttal a
nemtámogatta.
A hatvanas években menő vadmotoros mozik és AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA után csak idő kérdése volt, hogy valaki kombinálja a két exploitation toposzt, és íme, a
zombi-motoros film,
méghozzá Nagy-Britanniából, egy veterán Hammer-rendező tolmácsolásában. Biker-horrorként az amerikai WEREWOLVES ON WHEELS egy évvel beelőzte, viszont az hétszentség, hogy a PSYCHOMANIA a legbizarrabb áldozata ennek az eleve kárhozatra ítélt műfaji karambolnak.
A vidéki Anglia nyugalmát halálfejes bukósisakokat viselő motorosok zavarják meg, a
The Living Dead-banda portyára indul. Csibefutamuk legfrissebb áldozata egy szabályosan közlekedő taxis.
– Látnod kellett volna - dicsekszik anyjának Tom, a banda arisztokrata családból származó vezére -,
a szélvédőn keresztül repült ki! A fiatalember a "crossover" megszállottja: életcélja, hogy egy nap valódi élőhalottként folytathassa motoros pályafutását. Gondoljunk csak bele: egy zombinak nem kell tartania a közlekedési balesetektől, és valószínűleg bírságokat sem postáznak ki a temetőbe.
Az egyesült királyságbeli horrorokra jellemzően a gonoszságot a felmenők ruházzák át az utódokra. Az okkult szeánszokkal foglalatoskodó özvegy édesanya annak idején eladta Tom lelkét az Ördögnek, cserébe az örök élet titkáért. 18 évesen a gyerek meg akarja próbálni azt, ami öngyilkosságot elkövetett apjának nem sikerült: visszatérni a halálból. Egy varangyos békát és a megboldogult fater SZTK-szemüvegét igénybe vevő hókuszpókusz után már csak elhatározás és bátorság szükségeltetik; két dolog, aminek nincs híján a pszichomániás fiú.
Tom elviszi galerijét egy kisvárosi törő-zúzó körútra (bevásárlókocsikat és terelő bójákat borítanak fel az átkozottak), aminek a végén mindenki szeme láttára szándékosan lehajt a hídról és szörnyet hal. Kedvenc tanyájukon, a solymári Sztónhendzsre emlékeztető druida temetőben a motorján ülve elföldelt vezéregyéniség néhány nap múlva gázt ad, és kinyargal a sírjából. A képsor pop-trashkulturális hatását két ismert hard rock videoklip, meg egy olasz horrorfilm tanúsítja.*
Tom, a living dead rögvest halálra gázol egy éppen arra járó fazont, aztán feltankol, megöli a benzinkutast, és mint minden jól nevelt angol Hell’s Angels, a legközelebbi pubból felhívja édesanyját: -Halott vagyok, anya, de ezt leszámítva jobban már nem is lehetnék! Az amúgy teljesen vértelen film sokkal inkább az okkult horrorok divatját lovagolja meg, mintsem Romero sikerét, ebből következik, hogy a zombi sem bomló testű rémalakként van megjelenítve. A halott Tom semmiben sem különbözik élő megfelelőjétől, sőt, néhány vele szembejövő epizodista jóval félelmetesebb látványt nyújt:
„Akkoriban dohányos voltam és szerettem füstölni a filmekben, mert olyankor ingyen kaptam a cigit. – meséli a Tomot alakító Nicky Henson. Az egyik jelentnél rágyújtottam, mire a producer rám szólt: Oltsd el a cigarettát! Mondom neki, miért? Mert ha dohányzol, sosem fogjuk tudni eladni a filmet a televíziónak. -De épp az előbb gázoltam át egy babakocsin! -Az rendben van, de a dohányzást nem tűrik.”
A tévés normákat betartva (szex sincs) a PSYCHOMANIA élő-halottjai a konszolidált környék legközveszélyesebb motorosai akarnak lenni az idők végezetéig, és ehhez a halhatatlanságon keresztül vezet a legrövidebb út. A vágyálmát beteljesítő Tom ráveszi társait, ők is kövessenek el öngyilkosságot. -Hogy visszatérjetek a halálból, csak hinnetek kell benne! mondja, és két észlény azon nyomban belehajt a forgalomba, de csak egyikőjük tér vissza (a másik félt a haláltól, ezért belehalt az ütközésbe). A koporsóból motorra pattanó The Living Dead-ek hamarosan a nevükhöz méltóan randalíroznak tovább, egyedül Tom barátnője vonakodik fejjel a falnak menni. A rendőrség, hogy megállítsa az ámokfutást, csalinak használja fel a lányt.
Akár a skizofrén pszichopatáknál, a legjobb rosszfilmek motivációit sem lehet ésszerűen megmagyarázni első látásra. Lehet zombi-allegória az unalom elől a nihilizmusba vágtató fiatalságról, az előző évben kijött MECHANIKUS NARANCS akció-horror parafrázisa (Tom egy ízben a rendszer megdöntéséről fantáziál), esetleg simán csak egy fillérekből összehozott akció-horror, mellyel a tanácstalan producer a jó öreg gótikus rémmesékre ’72-ben már nem igazán vevő kölyköket akarta megetetni. Hasonló kísérletből vagy egy totálisan elhibázott sületlenség születik (
THE SATANIC RITES OF DRACULA), vagy egy "fekete komédia", az agyament kultfilmek kedvelőinek legnagyobb örömére.
A forgatókönyvet a HORROR EXPRESS író-párosa jegyzi, két, egykoron fekete listára tett amerikai kommunista-szimpatizáns (vonjál le ebből olyan következtetést, amilyet akarsz). A vonaton játszódó okkult-horror dinamikája bizonyos fokig a PSYCHOMANIA-t is jellemzi, a cselekmény állandó mozgásban van tartva, még ha nincs is ki mind a négy kereke. A HORROR EXPRESS-ben sem kapott túl nagy szerepet a racionalitás, itt meg aztán úgy kivágták az ablakon, mint a felesleges koncot, gondolván, a zombi-motoros ötlet van olyan újszerű és meglepő, hogy a nézők lenyelik a békát (
Der Frosch a német cím).
A stáblistát böngészve számos elismert szakember nevére bukkanhatunk. A saját meghatározása szerint pre-punk trash-rock zenét John Cameron szerezte, az operatőr a szintén Oscar-díjas, az első hét James Bondot is fotografáló Ted Moore. A GYÉMÁNTOK AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK után egy ilyen "gagyi" produkció elvállalása mögött vastagon benne volt a brit filmipar hetvenes évek elején elkezdődött válsága. Ide vágó anekdota, hogy a motorozást kedvelő Henson azért vállalta el Tom szerepét, mert a forgatókönyvben menő Harley Davidsonokkal száguldoztak a karakterek. A forgatáson azonban ütött-kopott, negyvenes években gyártott Triumph motorbicikliket állítottak csatasorba, beindítani is alig lehetett őket.
A tíz évvel korábban még míves Hammer-horrorkat (THE KISS OF THE VAMPIRE; RASPUTIN - THE MAD MONK) rendező Don Sharp az ipar régi motorosaként gyakorlatiasan, látványos kaszkadőrjelenetek alkalmazásával úgy oldotta meg a feladatot, hogy a már önmagában is nevetséges, horror és vadmotoros filmként egyformán működésképtelen történetet átlökte az abszurdumba. Az öngyilkossági jelenetek, a szupermarket feldúlása, vagy amikor a hullaházban egyenruhás bobbyk feküdnek be a jégre, az angol humor gyöngyszemei, Monty Python szkeccsek (Hell's Grannies - A Pokol Nagyijai) nevető-sáv nélkül. Bármekkora sznobságnak hangzik, I don't care, a film egyetlen okból maradt nézhető: mert Made in England.
A mozivásznon kívül történt tragédia kellően morbid csattanót szolgáltatott, amit persze rendesen ki is használtak a pimaszabb kritikusok. Történt, hogy az örökkévalósághoz az öngyilkosságon át vezető utat megnyitó inas szerepét játszó színész (George Sanders - a PSYCHOMANIA tele van Oscar-díjasokkal) a forgatás befejeztével öngyilkos lett, maga után hagyva egy búcsúlevelet: "Kedves Világ, elmegyek, mert annyira unatkozom." Nem jött vissza motorbiciklin - írta a Psychotronic Encyclopedia. A PSYCHOMANIA nem a brithorror csúcsa, de azért annyira nem rossz, én közben legfeljebb csak egyszer foglalkoztam az öngyilkosság gondolatával.
* Meat Loaf: Bat out of Hell és Motörhead: Killed by Death ; a sírjából kirepülő motoros a DELLAMORTE DELLAMORE-ban.
